Emlékek [GAARA X OC ]

41. fejezet

Sosem voltam az a romantikus alkat, de az, hogy itt ülünk éjjel a semmi közepén és bámuljuk azt a tűzet amit nagy nehezen csináltunk, mind ezt össze bújva. Ez valamiért fel kelltett bennem egy olyan érzést ami eddig ismeretlen volt számomra.

- Gaara? Miért szeretsz még?- Ezen a napon el gondolkoztam valamin, ami nem hagy nyugodni.

- Nem értem miről beszélsz?! Mi az hogy miért szeretlek még?- El forditottam a fejem, hogy inkább ne lássa. De ő a mutató és a hüvelykujja közé vette az állam, kényszerítve hogy nézzek a szemébe. - Persze hogy szeretlek! Hisz te vagy az én mindenem.- Ajkait az enyémre préselte amit én örömmel viszonoztam. Finomman bele harap az alsó ajkamba, bejutást kérve. De nem adtam meg neki, sőt elhúzódtam.

- Haragutál rám akkor igaz?- Megint lógatni kezdtem az orromat.

- Naomi! Nem játszunk kérdez feleletett! Kezdesz tényleg össze zavarni. Először megkérded hogy miért szeretlek még mindig, aztán el húzódsz, mostmeg, hogy haragudtam? Mikor haragudtam volna rád?- Kezzével az arcomat kezdte simogatni miközben lágyan rám mosolygot.

- Chunin vizsga legutolsó napján. Amikor meg támadták Konohát. Akkor azt mondtam neked hogy kifogom tépni a nyelved. Én idióta. De miért nem haragudtál rám?- Ekkor ő nevetni kezdet. Mi olyan vicces ezen?

- Kaptam már tőled ennél durvább fenyegetést. Tudtam hogy nem gondolod komolyan. Vagyis reméltem. Persze először rosszul eset és minden nap arra gondoltam hogy vajon láthatlak-e még. De utána megint alakultak köztünk a dolgok. Tudtam én hogy szíved legmélyénél még mindig kedveltél.- Hát ő mennyire be képzelt. Igazából abban az egyévben el akartam átkozni. Ó mit élhetet át szegény fadarab amit Gaarának neveztem el.

- Mondtam már, hogy mennyire gyönyörűek a szemeid a hold fényben?!- Jesszusooooom! Hogy lehet valaki ennyire dögös és cuki egyszerre?! Mindjárt el olvadok, Huh a sivatagban mindig ilyen meleg van?! Szerintem mostmár egy paradicsomot meg szégyenitek, olyan vörös vagyok.

- A..abba hagynád? Utálok zavarba jönni!- A kezemet az arcom elé raktam. De mint mindig most sem hagyta hogy el takarjam magam.

- Vissza mehetünk?- kérdezte, majd bolintottam válaszul.

~♡~

Minnél hallkabban kéne be jutnunk a házba, hogy Gaara testvéreit véletlenűl se ébresszük fel.

- Ssshhh, hallkabban...- Parancsoltam Gaarának aki alig bírta le venni a cipőjét.

- Próbálj meg te vakk sötétben le venni egy rohadt cipőt.-

Fel kapcsoltam a konyhában a villanyt hogy végre lássunk is valamit. Láttunk is...többet a kelleténél...