Emlékek [GAARA X OC ]

5. fejezet

* Naomi szemszöge*

- Hé! Lányok...t..t..ti nem..nem .f..fé...-

- bökd már ki!- rá kiáltottunk Akitora.

- Én be vagyok parázva!- 

- Ne is mond, én is. Az a nő személy igazán ilyesztő.- Nyafogott Kiyomi.

- Sshh... Még a végén meg halja vagy valami lény ebből a rémséges erdőből... és akkor nekünk kampec!-

A kezememmel el kezdtem mutogatni. A bokorból mocorgást véltem hallani, azonal egy kunait vettem a kezembe. Oda dobtam a kunait a bokor elé, amiből egy nyúl ugrott ki.
De nem hagytam el menni mert a második kunai már el találta az állatott.

Amikor már a nyúlhúst el fogyazszottuk, akkor valami eszembe jutott hogy, hogy szerezzük meg a csengőket Reiya senseitől.

- Hé.. intettem egyet Akitonak. A fülébe sugtam a tervem, amit azután Rainynek is fel vázoltam.

- Mii..erre hogy nem gondoltunk. Rendben, Csináljuk!- Akito kinyújtotta az öklét.- Gyerünk, hisz mi vagyunk a 6-os csapat.-

Kiyomi be adta a derekát és oda tette ő is az öklét.
Aztán úgy néztek rám, mint akit hipnotizálni akarna.

- Hah! Jólvan.- Végül én is oda raktam.

~♡~

*Reiya szemszöge*

Már el múlt dél, és a gyerekek sehol. Azt azért remélem hogy nem haltak meg.

- Sensei! El lankadt a figyelmed!- A két Uchiha volt előttem akiknek a sharinganja aktiválva volt. Csak nem...

~♡~

* Naomi szemszöge*

- Nem is vagytok olyan rosszak. Átmentettek!-

- Ez az!- bele ugrottam Kiyomi nyakába.

- most menjeketek haza. Később jelentkezek a küldetéskeről.- A sensei el is tünt.

- Én megyek, Naruto nem bírja sokáig egyedül.-

~♡~
Már a lakásom előtt vagyok, a kulcsomat a kulcs lyukba helyeztem, ép fordítani akartam a zárat, amikor újabb képek kezdtek meg jelenni előttem.

Megint a kiskori én, megint egy sivatagba, és megint a vörös haju fiú. Láthatólag jól meg vagyunk... egy fiú, egy kavicsot vágott a vöröshez, és inentől el homályosodik a kép.

A fejem elviselhetettlenűl fáj, és lábaim is el gyengűlnek.

Egy kis idő múlva össze szedtem magam és be mentem a lakásba. Naruto már rég otthon volt és már alig várta hogy az agyamra menjen.

Vacsora után el mentem le zuhanyozni, utána meg a hálószobám felé vettem az irányt. Most meg szokottnál hamarabb el tudtam aludni.

Reggel úgy ébredtem, hogy Reiya sensei az ablakomban űl.

- Sensei! Maga meg mit keres itt?-

- Gondoltam értesítelek hogy holnap küldetésre megyünk. Meg amúgy is azt hittem hogy délután fél egy-kor már ébren vagy. De legalább így volt szerencsém! körűl nézni a szobádban. -

Várjunk csak... KÖRŰL NÉZET A SZOBÁMBAN?! Ne..ne..ne, akkor az azt jelenti hogy a fiokómba is bele nézet, akkor...látta a rajzaimat. NEEE EZ KÉSZ KATASZTRÓFA.

- Na és mond, ki az a vörös haju fiucska a rajzaidon?- láttam az arcána perverz mosolyát.

- Őszinte leszek veled sensei.- Sóhajtottam.

- Igen?-

- Nem tudom hogy ki az a fiú, csak néha jelennek róla ilyen "látomások" de inkább nevezűk emlék foszlányoknak. Leszoktam rajzolni a fiút, egy ilyen psihologiai okkból.-

- És ezek az emlék foszlányok mikor kezdtek elő jönni?-

- kb úgy egy éve.-

- Hallottál már arról hogy az embernél akkor szoktak elő jönni az emlék foszlányok hogy  annak az emléknek fontos szerepe lesz a közeljövőben?-

- De azt sem tudodom hogy ki ez a fiú.-

- Nos én csak annyit tudok mondani hogy várj. Idővel mindenre rá fogsz jönni. Na de én mentem is honap 8‐ra legyél a kapunál! Szia!-

- Reiya sensei! Köszönöm!-