* Naomi szemszöge*
- Hé! Lányok...t..t..ti nem..nem .f..fé...-
- bökd már ki!- rá kiáltottunk Akitora.
- Én be vagyok parázva!-
- Ne is mond, én is. Az a nő személy igazán ilyesztő.- Nyafogott Kiyomi.
- Sshh... Még a végén meg halja vagy valami lény ebből a rémséges erdőből... és akkor nekünk kampec!-
A kezememmel el kezdtem mutogatni. A bokorból mocorgást véltem hallani, azonal egy kunait vettem a kezembe. Oda dobtam a kunait a bokor elé, amiből egy nyúl ugrott ki.
De nem hagytam el menni mert a második kunai már el találta az állatott.Amikor már a nyúlhúst el fogyazszottuk, akkor valami eszembe jutott hogy, hogy szerezzük meg a csengőket Reiya senseitől.
- Hé.. intettem egyet Akitonak. A fülébe sugtam a tervem, amit azután Rainynek is fel vázoltam.
- Mii..erre hogy nem gondoltunk. Rendben, Csináljuk!- Akito kinyújtotta az öklét.- Gyerünk, hisz mi vagyunk a 6-os csapat.-
Kiyomi be adta a derekát és oda tette ő is az öklét.
Aztán úgy néztek rám, mint akit hipnotizálni akarna.- Hah! Jólvan.- Végül én is oda raktam.
~♡~
*Reiya szemszöge*
Már el múlt dél, és a gyerekek sehol. Azt azért remélem hogy nem haltak meg.
- Sensei! El lankadt a figyelmed!- A két Uchiha volt előttem akiknek a sharinganja aktiválva volt. Csak nem...
~♡~
* Naomi szemszöge*
- Nem is vagytok olyan rosszak. Átmentettek!-
- Ez az!- bele ugrottam Kiyomi nyakába.
- most menjeketek haza. Később jelentkezek a küldetéskeről.- A sensei el is tünt.
- Én megyek, Naruto nem bírja sokáig egyedül.-
~♡~
Már a lakásom előtt vagyok, a kulcsomat a kulcs lyukba helyeztem, ép fordítani akartam a zárat, amikor újabb képek kezdtek meg jelenni előttem.Megint a kiskori én, megint egy sivatagba, és megint a vörös haju fiú. Láthatólag jól meg vagyunk... egy fiú, egy kavicsot vágott a vöröshez, és inentől el homályosodik a kép.
A fejem elviselhetettlenűl fáj, és lábaim is el gyengűlnek.
Egy kis idő múlva össze szedtem magam és be mentem a lakásba. Naruto már rég otthon volt és már alig várta hogy az agyamra menjen.
Vacsora után el mentem le zuhanyozni, utána meg a hálószobám felé vettem az irányt. Most meg szokottnál hamarabb el tudtam aludni.
Reggel úgy ébredtem, hogy Reiya sensei az ablakomban űl.
- Sensei! Maga meg mit keres itt?-
- Gondoltam értesítelek hogy holnap küldetésre megyünk. Meg amúgy is azt hittem hogy délután fél egy-kor már ébren vagy. De legalább így volt szerencsém! körűl nézni a szobádban. -
Várjunk csak... KÖRŰL NÉZET A SZOBÁMBAN?! Ne..ne..ne, akkor az azt jelenti hogy a fiokómba is bele nézet, akkor...látta a rajzaimat. NEEE EZ KÉSZ KATASZTRÓFA.
- Na és mond, ki az a vörös haju fiucska a rajzaidon?- láttam az arcána perverz mosolyát.
- Őszinte leszek veled sensei.- Sóhajtottam.
- Igen?-
- Nem tudom hogy ki az a fiú, csak néha jelennek róla ilyen "látomások" de inkább nevezűk emlék foszlányoknak. Leszoktam rajzolni a fiút, egy ilyen psihologiai okkból.-
- És ezek az emlék foszlányok mikor kezdtek elő jönni?-
- kb úgy egy éve.-
- Hallottál már arról hogy az embernél akkor szoktak elő jönni az emlék foszlányok hogy annak az emléknek fontos szerepe lesz a közeljövőben?-
- De azt sem tudodom hogy ki ez a fiú.-
- Nos én csak annyit tudok mondani hogy várj. Idővel mindenre rá fogsz jönni. Na de én mentem is honap 8‐ra legyél a kapunál! Szia!-
- Reiya sensei! Köszönöm!-
YOU ARE READING
Emlékek [GAARA X OC ]
FanfictionUzumaki Naomi (oc saját) Az élete nem volt könnyű, mint a többi gyereknek. Gyülőlték, megvetették. Egyedűl az iker testvérére (Uzumaki Naruto) volt a támasza. Ámm mikor be tőltötte a hat éves kort, a falu egyik legveszélyesebb szökött ninjája Or...