Emlékek [GAARA X OC ]

30. fejezet

El telt két nap. El kell mondanom hogy nagyon jól szórakoztam ebben a két napban. Bár azt még mindig nem bocsátom meg Kankuronak és Temarinak hogy folyamatosan próbáltak össze hozni Gaarával. Sőt egyszer még majdnem be löktek a fürdőszobába ahol Gaara...hát öltözött, de szerencsére még el tudtam futni.

Békésen aludtam, mikor meg hallottam Temari hangját.

- Naomi ébredj.- Nem adtam neki választ.- Naomi ébresztő.- Még mindig tetettem hogy alszom.- U..zu..ma..ki..Na..o..mi Éb..redj fel!- piszkálni kezdte az arcomat.

- Temari? Mégis miért kelltettél fel? Egyáltalán hány óra van?- fogtam a fejem hogy ne dőljek vissza.

- Hajnali négy óra.- Jött egy másik hang. A hang tulajdonosa nem más volt mint Gaara. Aki egy széken karba tet kézzel ült.

- Most komolyan fel kelltetettek hajnali nègykor?! Mégis mi a füty-fenéért?!- Ordítottam.

- Velünk jössz sunába, kicsit korábban indulunk hogy időben el kezdődjön a chunin vizsga.- Temari kotorászni kezdet a szekrényben majd hozzám vágta a ruháimat. - Öltőzfel és indulás.- Temari ki ment, én meg csak ki száltam az ágyból de hamar rà jöttem hogy még nem vagyok egyedül.

- Kedves Kazekage-sama, a kukkoljuk Naomit szakkör véget ért. Szóval viszontlátásra.- Na Gaara is le van rendezve, most had aludjak egy picit, csak öt perc...

- NAOMI!- Ez Temari orditása.

- Jólvan na. Öltözök!-

Nagy nehezen fel öltöztem, azután pedig el indultunk. A kapunál meg láttam Akitot, Kiyomit és Reiya sensei-t.

- Nagyon, de Nagyon vigyázz magadra!- Kiyomi lassan össze roppant az ölelésével.

- Kiyomi, nem kapok levegőt...- Nyögtem ki a szavakat.

- Probálj meg nem meg halni, ha lehet.- Jesszus mindjárt el röhögöm magam ahogy Akito probálja a nagy menőt játszani.

- Hiába játszod a kemény fiút, innen láttom a könnyeket a szemedben.- Röhögttem el magam.

- Naomi azzal a könyvel kapcsolatban, nem csak az a egyetlen lap volt ki tépve. Több is, de ugye nálad van?- Reiya sensei a vállamhoz hajolt.

- Igen.-

- Nem akarom, meg zavarni ezt a el bucsúzást, de indulnunk kell.- Hát akkor most indulás, 2 évig akkor Sunagakuréban fogok lakni. Ez nem is olyan rossz dolog, hisz még több időt tőlthetek Gaaraval. De miért cseng a fejemben genma sensei fel világosító órája?

//két évvel ezelőtt//

- boldog 14. Születés napot Naomi.- Genma sensei át nyújtotta az ajándékom. Ami egy napraforgós hajcsat volt.

- Köszönöm. Ma mit fogunk edzeni?- Kérdeztem.

- Mivel be töltötted a tizennégyet. Így fel kell hogy világosítsalak. Biztos vagyok benne hogy Jiraiya-sama is ezt teszi Narutonál. A maga modján. Szóval én cenzurázni fogok.- A feje vörösebb a főttráknál.

- Neee, miért? Tudom hogy lesz a kisbaba, az nem elég?!-

- MÉGIS HONNAN TUDOD?!-

- Reiya sensei, a múlthéten el mondta, mert gondolta hogy ha te mondod akkor nem értek meg belőle semmit.-

//Vissza emlékezés vége//

De azért még el magyarázta megint. Csak feledkezzek meg róla...

- Rendben, kezd lemenni a nap, szóval itt meg állunk. A következő napokban meg sem állunk.-

Temari és Kankuro, hamar el aludtak de nekem sehogy sem jött állom a szememre. Szerencsére egy magas területen pihentünk meg szóval a "szakadék" peremén le ültem.

- Már megint nem alszol?- Gaara ült mellém.

- Nem, a szellemem van itt és pont ott szunyálok.- Mutattam egy bokorra.

- Mióta, vagy te ilyen durcis?- Önelégült mosoly terült az arcára. Csak most veszem észre hogy milyen helyes lett. Talán túl sok ideig vettem szemügyre...- Szöszi, itt vagy.-
Szöszi...SZÖSZI?

El kezdtem fojtogatni, úgy hogy már lila volt a feje.

- HA MÉG EGYSZER LE SZÖSZIZEL HA HAJAD NEM VÖRÖS LESZ!-

- Jaj de félek. Régebben ennél erősebben fojtogatál. Ezt meg sem érzem.-

- KIVÁNSÁGOD SZÁMOMRA PARANCS KAZEKAGE-SAMA!- Még erősebben szorítottam a nyakát.

...

- Még mindig agresszív vagy.-

- Még mindig idióta vagy.-

- Rá jöttem hogy mi pont ezért tudunk jól kijönni egymással.- Nevetett.

- Ezt hogy érted?- Nem értem miről hadovál.

- Még ha széjel verjük egymást, attól még batátok vagyunk csak így fejezzük ki. Bár ha az emberek azt látják hogyte mindjárt meg fojtasz, én meg ki tépem a hajad, nem éppen azt gondolják hogy barátok vagyunk.- Csak barátok? Bár tényleg, hisz én szerettem de ő nem tudom mit érez.

- Gyere mutattok valamit!- Hátra fordultam, majd el keztem le dőlni a szakdékról.

Gaara persze úgy nézett rám mint egy őrültre aki most akar öngyilkosságot tervezni, de ez közel sincs a valósághoz. Ugyanis amint le estem a szakadékról, egy sárkány hátán száltam el előtte.

- Ez..ez egy...- kapkodta a szavakat össze vissza. Szerintem most össze zavartam.

- Egy sárkány tudom.- Le száltam elé.

- Mégis mióta tudsz sárkányt lovagolni?- Szerintem még mindig nem érti mivan.

- A chunin vizsga után találtam Orionra, a szárnya meg sérült így segitettem rajta. Ezután már csak arra emlékszem hogy az idézési szerződést kötöttem vele, majd rendszeresen száltam be az erdőket a hátán.- Végig simitottam Orion szárnyán.

- Orinonnak nevezted el?- Nem bazzeg azért mondom mert jól esik. Hogy tud ilyen hülyeséget kérdezni?

- Igen. Csodálatos egy terentmények. Orion a fajtája egyik utolsó nősténye. Több faj létezik és roppant nehéz őket meg találni. De van egy kivétel akit nem csak hogy nehéz meg találni, de nem volt ezen a Földön olyan ember aki élve meg úszta volna vele a találkozást.- Olyan nagy lelkesedéssel meséltem, hogy az sem édekelt ha Gaara nem is figyel arra amit mondok.

- Úgy látszik sokat tudsz róluk.- Fél mosolyra húzta a száját.

- Hát persze! Mondtam hogy csodálatosak. Mindegyik más-más képességel rendelkezik!- Egy kicsit lehet túlzásba visszem a lelkesedést.

- Szabad?- Félve oda nyújtotta Orionhoz a kezét, mikor meg adtam az engedélyt hogy meg foghassa.

De hogy is mondjam...kishíán majdnem le harapta Gaara kezét.

- Orion nem szabad! Rossz sárkány! Most mi lenne velem ha le haraptad volna a kazekage kezét?!- Teljes pánikba el húztam kicsit messzebb a sárkányt. - S..sajnálom általában nagyon barátságos! Nem tudom mi baja lehet!-

- Le sem tagadhatod hogy a tiéd. Én vissza megyek a testvéreimhez, mindjárt fel kell a nap.- Csak néztem az egyre halványuló alakját.