𝔹𝕖𝕥𝕨𝕖𝕖𝕟 𝕕𝕖𝕞𝕠𝕟𝕤 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 horror 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Ő a

"-Tudok esetleg valamiben segíteni? -szólítom meg Őt."

-Oh. Üdv. -hajol meg. Milyen illedelmes! -Nem érem el azt ott. -mutat a legfelső sorban lévő üdítőre. -Le tudná nekem venni? -néz felém boci szemekkel, mire majd kiugrik a szívem. Szó szerint hallom ahogyan lüktet a mellkasom, nem csodálnám, ha a végén meghallaná. Nem csoda, hogy ezalatt az egy év alatt egyszer sem mertem megszólítani, hisz tudtam, hogy ott vinne el helyben a szívroham, ha meghallom hangát nekem címezve.

-Hogyne. -felelem gyorsan kizökkenve a gondolataimról, s csoda szép sötétbarna szempárjairól elvéve tekintetem. Ha tovább nézném elvesznék benne. Tudom, minden romantikus drámában ez a mondat legalább egyszer elhangzik, de tényleg igaz. Azt sem tudom mennyi ideig néztem a szemeibe, mire végre kinyögtem a választ.

A polc felé fordulok és leveszem a kért italt.

-Tessék. -nyújtom át neki.

-Nagyon szépen köszönöm. -hajol meg ismét, úgy hogy szinte homloka a földet súrolja.

-Igazán semmiség, hiszen azért vagyok itt, hogy segítsek. Elméletileg a pénzt is ezért kapom. -vakarom kínosan a tarkóm. Olyan hülye vagyok! Miért mondok ilyeneket? Hisz számára vad idegen vagyok és csak egy bolti dolgozó. Be kéne fognom és arrébb állnom, nem pedig ilyeneket beszélnem! Már tuti egy kész retardált kölyöknek néz.

-Egyébként hogy hívnak? -teszek fel egy tök hülye kérdést. Miért érdekelne engem a neve? Most már tuti bukom! Tényleg inkább be kéne fognom. Vajon sokat ront a helyzeten, ha befogom a szám és elrohanok? Bár már így is tiszta égő vagyok, nem ronthat sokat a dolgokon.

-Jimin. Park Jimin. -biccent egyet bemutatkozva.

-Azta...Szép név. -meredek ismét szemeibe, és immár ajkaira is rátér tekintetem néha-néha. Csak most esik le mit reagáltam. Már megint égő vagyok... -A-azt hiszem most mennem kell. -nevetem el magam kínomban, majd eloldalazok a mellettünk lévő sorba.

-Ahj, de béna vagyoook! -tör ki belőlem suttogva gondolatom.

-Igen, az vagy. Mi volt ez haver? "Elméletileg a pénzt is ezért kapom"? Mintha valami sorozatgyilkos lennél aki élvezi hogy öl, az meg még csak bónusz, hogy meg is fizetik érte. Aztán komolyan megkérdezted a nevét? -üdvözöl kedves haverom.

-Egyrészt ez nagyon pocsék hasonlat volt, másrészt pedig tudoooom. Hülye vagyok, de nem tehetek róla! A szavak maguktól jöttek ki a számon és nem tudtam fékezni magam! -hajtom fejem kezeimbe kétségbeesetten. Tényleg nagyon gáz vagyok.

-Most már tuti bolondnak tart és sosem jön ide, mert rohadt szarul viselkedtél a társaságába, így betojt tőled. -folytatja.

-Baszd meg Yoongs, ez nem segít. -csapok mellkasára.

-De legalább beletörődhetsz az igazságba. -veregeti meg a hátam.

-Neked a mániád letörni a másikat? Most nem azt kéne mondanod, hogy "Semmi baj, nem volt olyan gáz", vagy hogy, "A szerelemben ez nem számít, pár év múlva nevetve emlékeztek majd vissza az ismerkedésetek napjára"?

-Jó, bocs. Most jobb?

-Nem! Belezúgtam egy random vásárlónk szőke tincseibe, telt ajkaiba, csilingelő hangjába, aprócska ujjaiba, és titokban egy éve megfigyelem, de nem bírok vele még csak egy normális beszélgetést sem lefolytatni!

-Igaz...de nézzük a jó oldalát! Már nem kell törődnöd a vallással. -von vállat próbálva egy bíztató mosolyt csalni arcára.

-Ezt meg hogy érted? -kapom rá tekintetem, mire csak hátam mögé mutat.

A vér megfagy bennem, 180°os fordulatom pedig lassúbb volt mint egy rozsdás roboté, de megláttam, amit jelzett Yoongi.

Ő ott állt tőlem olyan egy méterre, és tátott szájjal meredt rám. Szemei kidülledtek, és látszott rajta, hogy egyáltalán nem érti a helyzetet.

Baszki...

Nem mozdultam, ahogyan ő se tette. Csak álltunk és néztük egymást.

-Ne értsd félre, nem...nem rád céloztam. Mármint...illik rád a leírás és tényleg tetszik a hajad, de nem rólad beszéltem. Tényleg. -próbálok mentegetőzni, mégsem mozdul. Csak néz meredten előre.

-Hé, minden oké? -sétál mellé Yoongi, majd fog vállára. -A haverommal csak hülyültünk, gondoltuk jó szívatás, tényleg igazat mond. Kivéve ha bejön neked. Akkor a ma délutánja teljesen szabad. -kacsint egyet, hogy megerősítse állítását, viszont Jimin még mindig nem csinál semmit.

-Jimin. -nézek szemébe és közelebb lépve fürkészem tekintetét, mi egyre sötétül, egésze míg teljesen feketévé nem válik a egész szemgolyója.