𝔹𝕖𝕥𝕨𝕖𝕖𝕟 𝕕𝕖𝕞𝕠𝕟𝕤 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 horror 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Egy démon

"Mégsem csak egy álom volt..."

Mégsem csak egy álom volt!!! NEM CSAK ÁLMODTAM!!! YOONGS HALOTT, JIMIN HALOTT és...Ha Tae teste nem került elő, az azt jelenti, hogy egy démon bújkál valahol Taehyung testében! De akkor... hogy kerültem ide? Engem miért nem ölt meg? És hogy gyógyult meg a vállam ilyen gyorsan? Nem éreztem rajta sebet, se nyomát, hogy lett volna bármi is, és egy akkora, mély karmolás amibe majdnem belehaltam, nem szokott csak úgy felszívódni egy éjszaka alatt.

-Kicsim! -kiált anya sírva. El is felejtettem, hogy még vonalban van. -Minden rendben lesz oké? Keresek neked egy jó ügyvédet. -szipog.

-Rendben anya, de most mennem kell. -nyomom ki, ahogy mondandóm végéhez érek. Muszáj rájönnöm, hogy mi folyik itt.

Rohanó léptekkel indulok meg a fürdőbe, útközben pedig lekapom magamról a pólóm, hogy amint beérek, megnézhessem rendesen a vállam.

A tükörhöz a lehető legközelebb állok, úgy szemlélem felkarom, de semmi. Nyoma sincs annak, hogy bármi történ volna.
A csap fölé hajolok, és megmosom arcom jéghideg vízzel. Fel kell ébrednem, hogy valami logikus magyarázatot találjak erre az egészhez. Két kezem egymás mellé helyezve töltöm meg újra és újra vízzel, hogy aztán arcomba locsoljam, egyszer-egyszer arcom is megpaskolva.

Minden rendben van, nincs semmi gond. Végül is csak egy démon szállta meg a legjobb barátom, miután megölte a másik haverom és crushomat. Ennél már úgysem lehet rosszabb. Csak le kell nyugodnom és higgadtan kezelni. -törölgetem arcom a tükörbe meredve, majd túrok hajamba gondolataimra.

A hányinger hirtelen fog el, és elég váratlanul ér, mégis időben ugrok a vécéhez, hajtom fel a fedelét, majd engedem, hogy kijöjjön belőlem, aminek ki kell. Arra számítottam, hogy a helyzet forgatta fel a gyomrom és egy egyszerű hányás az egész, de ehelyett fekete trutyi ömlött ki számból, az egész vécékagylót befedve. Csak jött és jött belőlem olyan egy percen keresztül, mire vége szakadt.

Mi a fasz? -dörmögöm magamban ahogyan lehúzom a vécét, és ekkor érzem meg, hogy arcomon egy könnycsepp csordul le. Kezem odakapom, majd letörlöm, de könnyeim nem állnak le. Patakokban kezdenek folyni, míg közérzetem egyre pocsékabb. Émelygek, hisz forog velem a szoba, így a csap szélébe kapaszkodva támasztom meg magam.

Mi a fene jött ki belőlem? -töprengek a lefolyóba merengve, hova lecsöppen az első könnycseppem, mi szintén nem átlagos színben jelent meg. Egy fekete pont jelezte a csapban, hova lecsöppent, és úgy folyt a lefolyóba.

Mi a...-árasztja el még több kérdés fejem, ahogyan a tükörbe nézek.

-Nem. -hátrálok el egy lépést. -Ez nem lehet a valóság. -meredek tükörképemre. Szám fekete a hányástól, és egész arcomon fekete folyadék csordogál, minek kiindulópontja a szemem. A szememből folyik, pont olyan trutyi, mint amit az előbb kihánytam.

Bőröm fal fehér, hajam sötétebb mint amire emlékeztem.

-Ez nem lehet a valóság! -ismételgetem ugyan azt a mondatot, ahogyan ismét a csaphoz lépek, hogy megmossam arcom.

Újabb és újabb adag vízzel locsolom le magam, a lefolyón fekete víz folyik le. Mikor már úgy érzem mindent lemostam magamról és a számat is kiöblítettem, ismét a tükörbe nézek. Egy pillanatig sem láthattam tiszta, sápadt arcom, szemeimből ismét megindult a fekete folyadék, mi kis idő után számból is kicsordult.
Szám kinyitom, megvizsgáljam belülről, de nem az a látvány fogad, amit látni szeretnék. Fogaimra ragadva lepi el a fekete anyag, teljes szájüregem.

-Miéééért?