𝔹𝕖𝕥𝕨𝕖𝕖𝕟 𝕕𝕖𝕞𝕠𝕟𝕤 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 horror 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Véres

FIGYELMEZTETÉS! FELKAVARÓ MONDATOKAT, SOROKAT TARTALMAZHAT! Csak az olvassa aki bírja a brutális gyilkosságokat és a vért. (bár ebben a részben pont nem lesz annyi, csak a következőben, szóval inkább azt ne olvassa az aki nem bírja, bár szerintem kibírható...)
Jó olvasást!
-------------

"Aki nyer, az lesz az első áldozat."

A konyhát választottam megfelelő helynek, pontosabban az ajtó mögött. Nem akartam túl jó búvóhelyet, hisz akkor lehet a végén napokig várhatnék, én viszont már semennyit sem tudok.

A bejárati ajtón kattant a zár, a két szülő pedig belépett a lakásba. Levették cipőjüket, kabátjukat és egyikőjük megindult a konyha felé, azaz egyenesen a karmaim közé. Óráknak tűnik míg elér a helyiségig, pedig egy perc sem telhetett el. Ahogy betette a lábát, már nem bírtam tovább várni, és karmaim egyből nyakába mélyesztettem. Ujjaimon végigcsorgott meleg vére, és ahogyan kihúztam belőle karmom, egyből holtan terült el a padlón, vére pedig spriccolva, mintha szökőkút lenne, úgy ömlött minden irányba, ezzel bepiszkolva a parkettát. Persze ez a művelet nem volt hangtalan. Ahogy a földre ért, nagy puffanás hallatszott, és a nő kíváncsian, férjét szólongatva indult felém.

Ahogy meglátta férjét, nem hagytam neki, hogy felsikíthasson, egyből testébe szálltam. Ahogy benne voltam, megéreztem érzelmeit és erejét. Erős asszony, de nem a legerősebb fajta. Arcán érzem ahogyan könnye halkan folyik végig, de már én uralom, tehát egy könnycseppnél többet nem ejt. 

Szám nagy mosolyra húzódik ahogyan végignézek férje holttestén. Fejét épphogy tartotta valamicske in és bőr, ha azok nem lennének, már levált volna testéről és két darabban terülne el a hulla.

Tudtam, hogy hatásos lesz a nyakra támadnom. Ez a leggyorsabb lehetőség a gyilkosságra, ami viszont a hátulütője, hogy az elszenvedőjének gyors halált halhat, ami nem olyan élvezetes, mint amit most fogok tenni.

-Gyerekeeek! Hazaértem! -kiáltok a 4 gyerek anyjának hangján. Ez is egy olyan erő, ami baromira tetszik. Mikor a boltban voltunk Baal-Berith --ugyanis így hívják valójában-- azért nem a megszállt személy hangján beszélt, mert élvezte a káoszt amit teremtett, de én most ezzel a képességgel teremtek mulatságot magam számára.

A négy kölyök futva érkezett elém, majd öleltek át mind.

-Szia anyu, hiányoztál. -mondják egyszerre.

A számra hatalmas mosoly húzódott, az eddig visszafogott sötét szemeim, és óriás fogaim elengedtem, pont ahogy elváltoztatott hangomat is.

-Ti is hiányoztatok anyucinak. -nézek le rájuk vigyorogva.

Ezt hangos sikítás követte és hárman fel is rohantak az emeletre elbújni, egyikük viszont sokkot kapva bámult mozdulatlanul.

-Szia prücsök. -vigyorgok rá, majd karmom magam felé fordítva, gyermeke szeme láttára szúrtam le magam, vagyis az édesanyját, és könnyedséggel léptem ki a haldoklóból, kinek földre rogyása után le is állt a szíve.

Mi az amit nem hittem volna, hogy megtörténik? Démonként gyerekben lenni. A felnőtt még oké, mert akkorák majdnem mint én, de egy GYEREK! Semmi ereje, de annál több energiája van, ráadásul a lépcsőzés is sokkal hosszabbnak tűnik gyerek testben, most azonban nem fogom vissza magam. Karmaim gyerek testben is nagyok, szemem pedig üres feketeséget áraszt. 

Lassú léptekkel haladok fel a lépcsőn. Próbálnak elbújni előlem, de nem tudnak. Pontosan tudom, hogy ketten a szülők ágya alatt lapulnak, egy pedig a gyerekszoba szekrényében.
Olyan kiszámíthatóak és rémültek. Hallom a remegő lélegzetüket, amit minél jobban próbálnak visszafogni. Könnyeik halkan potyognak a parkettára. Én is így nézhettem ki tegnap délután. Bár már nem emlékszem minden részletre, amire pedig mégis...mintha csak egy álom lett volna.

Most vagyok kiteljesedve. Eddig tudatlan halandó voltam, most viszont... Van erőm és hatalmam mások felett. A félelemből táplálkozom, és iszonyat nagy erőm van. Ez az érzés, ahogyan átjárja a testem az erő... Valami fenomenális. Mindent megér, még pár ember halálát is.

Először a gyerekszoba felé veszem az irányt. Apró meztelen talpacskáim ütemesen dobognak ahogyan beszaladok a helyiségbe és gyermekiséget tettetve bújok be "testbérem" mellé, hol ficergek is kicsit. Olyan 5-6 éves gyerek testében lehetek, a mellettem lévő akkora mint én. valószínűleg egyidősek lehetünk. A másik két gyerek idősebbnek tűnt, talán 8-11 éves körüliek lehetnek.

-Ne mozogj annyit, még ránk talál. -bök oldalba a kislány.