𝔹𝕖𝕥𝕨𝕖𝕖𝕟 𝕕𝕖𝕞𝕠𝕟𝕤 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 horror 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Ő a gonosz!

A lélegzetem kezdett lelassulni, szemem pedig hiába nyitottam ki, körülöttem minden homályos.

-Olyan gyenge vagy. -hallom meg távolból azt a mély reszelős hangot.

-Nehm. -rázom a fejem, de nem bírom tovább. Nincs erőm még csak felállni sem, nem hogy még elszaladni.

-De az vagy. Mint egy újszülött madárfióka aki kiesett a fészekből, és farkasok veszik körül. -na ő tud jó hasonlatot mondani! Nem tudom hol van Yoongi, de bárhol is legyen, remélem hallotta, hátha megtanulja hogyan kell.

Jimin mellém sétált, és belém rúgott, így nagy lendülettel estem hátra egyenesen neki a mögöttem lévő fagyaszó pultnak.

-Mmmmhh. -nyögök fel, de össze szorított fogaimnak köszönhetően inkább egy morgásnak hangzott.

-JungKook menekülj! -kiáltja Tae. Nem látom hol van, vagy honnan ordít, így őt keresve a hangforrás irányába nézek. A látásom még mindig nem tiszta, de így is sikerül kiszúrnom egy mozgó pontot, ami egyenesen Jimin felé rohan, és mintha lenne valami a kezébe.

Egy pillanat alatt rontottak egymásnak, és ha jól láttam; már pedig nem vagyok biztos benne, akkor Tae megsebezte Jimint!

Szemeim összeszorítottam, majd újra kinyitottam és egyre azon voltam, hogy látásom kiélesedjen végre, ami egy kis idő után kezdett tisztulni, így gyűjthettem az erőt a felállásra és a futásra. Tuti rohadt sok vért vesztettem már, és minden porcikám sajog, de Tae nem küzdhet hiába, össze kell szednem magam. Nem halhatok meg ilyen könnyen.

Óvatosan állok fel, mikor meghallom Taehyung fájdalmas üvöltését. Fejem oda kapom, és szemeim pillanatok alatt kerekedik el teljesen. Jimin Taet nyakánál fogva tartotta a levegőben, míg barátom tehetetlenül kapálódzott a lábával.

-Tae! -kiáltok ijedten.

-Elég erős vagy, nem igaz? Több erő van benned mint ebben a szösziben. -méregeti Taet mondata alatt. Most már biztosan tudom állítani, hogy ez az izé nem Jimin, még ha teljesen úgy is nézett ki 10 perce.

Ami ez után történt szerintem életem végéig kísérteni fog, és el nem felejtem. Nagy eséllyel még rémálmaim is erről fognak szólni évekig, ha ezt itt most túlélem, ugyanis Jiminből egyszer csak kilépett egy fekete árnyék szerűségű alak! De nem akármilyen! Alakja vékony, de legalább két méter magas. Ujjai legalább 30cm hosszú, hegyes és vékony, arca nem teljesen kivehető, de szemei még mindig ugyan az az éjben fekete szempár. Szája kétszer vagy háromszor szélesebb, mint egy átlag emberé, fogai pedig óriások és hegyesek! Ha nem maga az ördög, akkor már csak egy tippem maradt, de az sem sokkal jobb. Még sulis éveimben olvastam valahol a démonok és angyalok mítoszáról. Pont így festették le a démonokat, vagy még nem is ennyire ijesztőnek. Lélekevő szörnyek, akik a fájdalomból táplálkoznak. A sötétség és káosz megtestesítői, az ördög szolgái.

Jimin szemei ismét sötétbarnára váltottak, haja kiszőkült, bőre viszont ugyan olyan fal fehér maradt, és úgy csuklott össze teste, hogy az egy másodperccel később ugyan olyan erőtlenül a földbe csapódjon be. Ismét olyan volt mint az a személy akibe beleszerettem.

-Tae, hívtad a rendőröket? -fordulok Taehyunghoz. Amíg én Jimint figyeltem, addig a démon eltűnt, és már csak Tae állt mögöttem.

-Nem. Taetae nem hívott senkit, és amúgy sem jönnének ki. -húzza nagy mosolyra száját Tae. Csak most látom a szemeit, mik feketén nyelik el tekintetem.
Eddig Jiminben volt, most pedig...Megszállta Taehyungot!