𝔹𝕖𝕥𝕨𝕖𝕖𝕟 𝕕𝕖𝕞𝕠𝕟𝕤 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 horror 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Menekülj

"Eddig Jiminben volt, most pedig...Megszállta Taehyungot!"

-Engedd el a barátom te szemétláda! -kapom fel ami a kezem közé kerül, ami sajnos csak egy doboz jégkrém lett, s azzal rohantam a legjobb barátom testében lévő démonnak, tehát Taehyung testével rendelkező izének.

De mielőtt oda érnék a fülem besípol, a látásom pedig elhomályosodik.

-Mi a... -támasztom ki magam lábamat hátra téve, mert majdnem hátra estem. De még mondatom sem tudtam befejezni, óriás fájdalom nyilalt a karomba. -Aaahh...-szorítom rá tenyerem felkaromra, amiből fekete trutyival keveredett vérem folyik.

-Komolyan neki akartál rontani a legjobb barátodnak úgy, hogy még a lábadon sem bírsz megállni? -ingatja a fejét lenézően Tae.

-Nem válaszoltál a kérdésemre. MI VAGY? -teszem fel nyomatékosabban azt a kérdés, amire nem kaptam rendes választ.

-Már mondtam. -húzza mosolyra száját.

-Nem. Én nem félek tőled, így a rémálmom sem lehetsz, nem hogy még a legrosszabb. -próbálok kiegyenesedni. A szívem majd kiugrott a helyéről, de nem mutathatom magam gyengének.

-Hazudsz. Remegsz mint egy nyárfa levél. Bármelyik percben összeeshetsz, mert a szervezeted nem fogja bírni. Hiába próbálkozol bármivel. -vigyorog. Nagyon is jól tudom, hogy igaza van, de amíg beszéltetem megtalálhattam az utat ahol el tudok szaladni. Ha sikerülne kijutnom az épületből, fényes nappal van, el tudnék veszni előle a nagy tömegben.

Hirtelen indultam meg egy irányba és hiába folyt össze előttem minden, már kívülről tudom hogy mi hol van a boltban.
Néhol megkapaszkodva jutok előre, ahol megragadok egy kötszeres dobozt, s azzal sietek az ajtóhoz, ami viszont zárva van.

Bárhogy rángatom, nem nyílik.
A kasszához rohanok és keresgélni kezdem a kulcsokat, de sehol sincsenek, így egy nehezebb tárgyat veszek a kezembe, amivel megpóbálom betörni az üveg ajtót, sikertelenül. Még erőből neki is dobtam, de mintha az gumiból lenne pattant vissza róla.

-Segítség!!! Valaki segítsen! -dörömbölök az ajtón a járókelőknek, de azok mintha meg se hallanák még csak felém se néznek.

-Segítsenek, kérem!! Hahó! Segítség! Segítség! Segítsééééééég!!!! -dörömbölök egyre erőteljesebben, mikor meghallom mögöttem a lépteket.

Ijedten fordultam hátra és láttam, hogy Taehyung felém közeledik. Szemei sötétek és pont úgy fest mind Jimin, mikor benne volt ez a szörnyeteg.

-Nincs menekvés JungKookie. Nem hallanak. Senki sem hall téged. -villantja meg hegyes fogait egy nyújtott vigyor kíséretében.

-Sosem fem fogsz elkapni! -ordítom és mellette elszaladva, most egy másik soron rohanok végig, így ismét hátra kerülök oda, ahol két perce is voltunk. Jimin még mindig mozdulatlanul terült el a földön.

-Jimin! Jimin kelj fel! -kúszok mellé a padlón, majd rázni kezdem, de nem reagál. Remegő kezem lassan vezettem nyakához, hogy megnézzem pulzusát.

Szemeim egyre csak könnyesedtek és a kétségbeesettségem is iszonyatosan növekedett minden egyes másodperc után, mikor nem éreztem pulzusát.

-Ne, ne ne, kérlek neee!!! Jimiiiin! -dőlök a fiú mellkasára immár a sírástól remegve. Nincs pulzusa. Meghalt...

-Pszt Kook. -súgja Yoongi tőlem pár méterre a raktárból kikukucskálva és intett, hogy menjek én is oda.

-Nem hagyhatom itt a testét. -rázom a fejem.

-Már meghalt Kook és ha ott maradsz te is arra a sorsra jutsz! -suttogja dühösen. Igaza van. De... Ha Jimin meghalt miután a démon szerű lény elhagyta a testét, akkor Tae... Ő is meg fog halni...