YOUR LITTLE WHITE HANDS | JIKOOK

•·5·•

•·Jimin·•

Az este Jungkook nálam aludt. Adtam neki ruhát az apáéi közül, hiszen az enyémek első ránézésre is sokkal kissebbek neki. Az apa ruhái viszont pont neki valóak.

Lefürödtünk -persze külön-, majd összebújva aludtunk el. Annyira szeretem, hogy képesek vagyunk úgy viselkedni egymással, mintha soha sem szakadtunk volna el egymástól. A közvetlenségünk semmit sem változott, kivéve a csókokat. Azok még újak, s még nekem is szoknom kell.

Ma viszont folytatódik az iskola, amit csak pokolfészeknek nevezek. Sajnos ennél csunyább jelzőt, amit meg is tudok jegyezni nem találtam.

Kora reggel keltem, és a megmosakodás után a tükör előtt próbáltam rendbehozni az arcomat. Sajnos még mindig voltak rajta véraláfutásos, lila, piros vagy éppen már gyógyulandó sárga folt.

Igyekeztem halk lenni, nehogy felébresszem az alvó álomszuszékot, akinek hálás vagyok. Látszólag világosabbak a karikát a szemeim alatt. Ez csakis az ő érdeme.

Sajnos mint minden mást, ezt sem sikerült elkerülnöm. Az egyik fiókot túl hangosan csaptam be, amire el is kezdett forgolódni. A francba már! Most szegényt felkeltettem.

-Jó reggelt!-köszönt nyújtozódva.

-Jó reggelt, bocsi, ha felébresztettelek.-néztem rá a tükörből. Felült törökülésbe.

-Amúgy is fel akartam kelni, hogy elvigyelek a suliba.-dörzsölte a szemeit. Amint elvette kezeit a szemeitől és rámnézett a tükrön keresztűl, szemei hatalmasra nőttek.-Te hogy nézel ki?! Te jó isten!-pattant ki az ágyból.

Odahúzott egy széket mellém, majd az arcomat finoman kezei közé véve nézte végig a sebeimet. Mélységesen szégyelltem magam. Most látja, mennyire gyenge is vagyok.

-Majd én megcsinálom neked a sminket. Add ide az alapozót a púdert, és a szemhéjpúdert is.-tartotta a kezét.

Felmarkoltam az asztalról a kért dolgokat, és a kezébe adtam. Kíváncsi vagyok, hogy milyen munkát végez majd. Ahogy láttam rajta is volt a tegnap egy minimális smink.

-Kész is vagy. Nézd meg!-puszilt az ajkaimra, majd hátrébb húzódott, és kíváncsian figyelte a reakciómat, miután felkent az ajkaimra egy epres szájfényt is.

Mosolyogva néztem bele a tükörbe, de őszintén megvallva, nem számítottam arra amit ott láttam. Ez tényleg én vagyok, vagy csak ismét álmodom?

Megnéztem jobbról, és balról is. Egy vidám mosollyal nézte végig ahogyan magamat pásztázom a kerek tükörben.

-Ilyen...

-Ilyen szép vagy! Ne félj a sminktől kicsim, használd bátran! Anélkül is gyönyörű vagy, de vele is. Mindenhogy az vagy.-bújt hozzám.

-Köszönöm.-simogattam a fejét

-Ilyesmit nem kell köszönnöd. Ez természetes.

-Sminkeld ki magad, és öltözz fel. Csinálok reggelit.-hagytam magára.

Mivel már bőven hét óra volt, csak egy-egy szendvicsre jutott időm. Mire készen lettem, arra Jungkook is elkészült. Csodásan festett.

-Köszönöm.-vette el a szendvicset és elkezdett falatozni.

-Egészségedre.-mosolyodtam el, majd összepakoltam, és én is elkezdtem enni.

-Én elviszlek, rendben? Nem szeretném, hogy buszoznod kelljen. Nem messze van a lakásom, ott az autóm, és azzal elmegyünk. Jó lesz neked?-vette fel a kabátját.

-Oké.-nyammogtam, a számban lévő kaja miatt.

-Hamar jövök.-intett egyet, majd kilépett az ajtón.

Ma végre nem sírással kezdtem a reggelemet. Ez is haladás nem? Ha valaki tegnap reggel azt mondja nekem, hogy ma már nem fogok sminkelés közben bőgni, és nem reszketek majd a reggeli hiánya miatt, akkor szemberöhögtem volna.

A Jungkookkal való dolgok bizonyítják, hogy vannak olyan események, amikor nem kell sok idő hogy az emberek egymásra találjanak. Nekünk a kötelék miatt elég volt 10 perc is.

Folytatjuk…