YOUR LITTLE WHITE HANDS | JIKOOK

•·15·•

8 hónappal később

—Nem akarom!—sírtam el magam ma már sokadjára.

—Jimin, figyelj ide drágám!—fogta kezei közé arcomat Jungkook.

—De én nem akarom ezt! Mivan ha rosszul sül el?

—Minden ki van tervezve lépésről lépésre. Nem lesz semmi baj!—hajolt közel, így próbált megnyugtatni.

—De az életetekkel játszol, nem érted?—borultam ki és hátrébb léptem.

—Jimin, hagyjuk a fiúkat, tegyék meg amit meg kell tenniük!-fogta meg a karom Taehyung.

—Itt mindenki ilyen nyugodt?—néztem körbe.

—Nem vagyunk nyugodtak, de ha ők azt szeretnék, hogy ne aggódjunk, akkor meg kell adnunk nekik.—próbált felvilágosítani Soobin, Yeonjun újdolnsült párja.

—De...

—Jimin! Nem lesz baj, higyj nekünk!—nézett rám aggódóan Jisung, Minho párja.

—Higyj nekünk szerelem!—nézett rám hatalmas boci szemekkel Jungkook.

—Ha valami bajod esik, és kitekerem a nyakad!—fenyítettem meg, majd a karjaiba vetettem magam.

—Nem lesz baj!—súgta a fülembe.

—Ajálnom is! Szeretlek!—csókoltam meg.

—Mennünk kell!—szólt Minho.

Fájdalmasan váltam el Jungkook ajkaitól, és engedtem útjára. Meg kell rendezniük ezt a kamu balasetet, ahol ál énjük meghaljon és folytathassák az életüket normálisként.

—Vigyázzatok magatokra!—szóltunk utánuk.

Én, Jisung, Taehyung, Soobin, és Seungmin itthon, tűkön ülve vártunk. Mindannyian izgultunk, hiszen mégis egy kamubalesetről van szó, ami bármikor rosszra fordulhat.

—Nem bírom!—fogtam a fejem, miközben körbe körbe járkáltam a házban.

—Jimin, higgadj le már! Saját magadat stresszeled!—szólt rám Taehyung.

—Úgy félek baszki!—ugrottam le mellé az ágyra.

—Nincs a mitől.—húzta a fejem az ölébe, és elkezdte simogatni a hajam, ami hamar álomba merített.

Fogalmam sincs, hogy mikor kelhettem fel de amint kinyitottam a szemeimet Jungkook mosolygós arcával találtam szembe magam. Felpattantam és a nyakába borultam.

—Mikor jöttél meg?

—Pár órája.—simogatta a hátam.

—Fogalmam sincs, hogyan tudtam annyit aludni, amikor veszélyben voltál.

—Senkinek sem lett semmi baja. Megrendeztük, hogy nekihajtunk egy fának, van ott vér, személyi igazolvány, minden, de eltűntünk.

—Elég hiteles lesz?

—Igen. Manapság sok tinédzser tűnik el.

—Igazad van!—váltam el tőle és a mellkasára hajtottam a fejem.

—Nézed velem ezt a filmet?—bökött a távirányítóval a tévére.

—Nincs kedvem filmezni!

—Akkor mit szeretnél csinálni?—halkította le a tévét.

—Tudod megfogadtam magamban amikor elmondtad a terveteket, hogyha épségben hazajössz, szeretnék neked valami különlegeset adni.—néztem fel a szemeibe.

—És? Itt vagyok!—kuncogott édesen.—Mi az ajándékom?

—Mivel már nem kell félnem, hogy mikor toppannak be a szüleim,- hiszen külön költöztünk-, úgy gondoltam, hogy...végre tovább mehetnénk a kapcsolatunkban, és...

—Te most le akarsz velem feküdni?—ült fel, és kezeibe vette az arcom.

—Igen!—pirultam el.—Elég régen együtt vagyunk már, mások eddig már régen lefeküdtek egymással.

—Biztos vagy benne?

—Teljesen, te?

—Bármikor készen állok rád kicsim...

—Akkor, mire vársz?—haraptam az alsó ajkamba.

Jungkook nem tétlenkedett tovább, birtokába vette az ajkaimat, és eldöntött az ágyon. Finoman nyúlt be a pólóm alá, ami kis brozongást váltott ki belőlem, hiszen régen voltam úgy valamivel.

[…]

—Jungkook...—szólítottam meg, miután már összebújva feküdtünk az ágyunkban.

—Mondd!—tűrt hátra egy tincset a fülem mögé Jungkook.

—Nekem ez nagyon tetszett.—pironkodtam.

—Örülök, hogy tetszett.—csókolt a homlokomra.

—Mostmár minden normális lesz ugye? Élhetjük az életünket?—pillantottam fel a szemeibe.

—Mostmár semmi akadálya.

—Végre. Egyébként találtam munkát.

—Nem említetted még. Hol?—mosolyodott el.

—Mivel rendezvényszervező végzettségem van, felvett egy esküvőszervező cég.

—Az nagyszerű!—örült velem együtt.

Közelebb bújtam hozzá, és élveztem, ahogy feltöltjük egymást energiával.

Befejeztem a sulit, és találtam munkát egy elég jó helyen. Jungkook folytatja a boltjai vezetését. Valljuk be, mindkettőnknek elég szép jövő ígérkezik, és remélem, hogy ezt közösen fogjuk végig csinálni.

The End

Éééés, ennek is elérkezett a vége. Ezt a könyvet nem gerveztem hosszúra, és szerintem itt volt a tökéletes alkalom lezárni.

Továbbá is kint van a többi alkotásom is, és non stop vannak új ötleteim, aminek neki is kezdek. Jelenleg is van egy készülőben lévő könyvem.

Na de én most búcsúzom, sziasztok!❤️