YOUR LITTLE WHITE HANDS | JIKOOK

•·6·•

•·Jimin·•

Végül Jungkook autóval elvitt a suliba. A lelkemre kötötte, hogyha valami baj lesz,  azonnal hívjam, és meg is adta a telefon számát persze. Megnyugtattam, hogy úgy lesz, majd egy búcsúcsók után útjára engedtem.

Remegő lábakkal sétáltam be a suliba. A diákok összesúgtak a hátam mögött. Több gúnyolódó jelzőt, beszólást is hallottam, amik felett próbáltam eltekinteni. Folyton azt mondtam magamban, hogy Jungkook mostmár mellettem van, nem lehet semmi bajom.

Az osztályban Jiho gonoszan vigyorogva nézett rám. Nem tudtam, hogy ismét mit tervelhetett ki, így semmit sem sejtve ültem le a helyemre. Kényelmetlenül éreztem magam. Úgy éreztem, valami rossz fog történni.

A hátam mögött sugdolózást hallottam, de nem értettem mit beszélgetnek. Annyit azért már tudtam,  hogy valószínűleg én vagyok a téma.

Pár perc múlva megszólítottak, de mielőtt hátra fordulhattam volna, a nyakamba öntöttek egy vödör jéghideg vizet. A jégkockák beestek a pulcsimba. Szemeimet összeszorítva próbáltam némán bírni.

-Hé, Jimin!-kiáltott valaki a hátam mögül.

Nem fordultam meg, csupán összeszorítottam a szemeim. Azt hittem, hogy most jól ki fognak röhögni, de bárcsak az lett volna. Valaki leöntötte a hátamat még egy vödör jéghideg vízzel.

Erre már kénytelen voltam felkiáltani. Éreztem, hogyan a pulcsim szinte ráfagy a hátamra. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, ebből betegség lesz.

Az osztály nagy része hasát fogva röhögött, a másik fele, csak nézett. Gondolom ez már nekik is sok volt.

Gyorsan felkaptam a táskámat a padom mellől, és kiszaladtam az osztályból, de közben hallottam, amint a hátam mögött  kiröhögnek, gúnyolódnak.

A suli elé kiérve gyorsan elővettem a telefonomat, és rögtön felhívtam Jungkookot. Ha jól sejtem még haza sem érhetett. Még én sem tudhattam, hogy ilyen hamar megtörténhet a baj.

Jungkook azonban nem vette fel a telefont. Hívtam egyszer, kétszer, de harmadszorra sem vette fel. Végül egy reszketeg sóhajt kiengedve sétáltam haza.

Az úton rendegeteg megbámultak. Néhányan sajnálkozóan súgtak össze a hátam mögött, páran furán méregettek. Mindenféle reakció volt az emberek arcán.

Végül fél óra után a hidegben hazaértem. A hátam rettentően fájt, és már kissebb köhögőrohamok is megkörnyékeztek. A lakásba beérve ladobtam a táskámat, majd kulcsra zártam a bejárati ajtónkat.

Felbattyogtam az emeletre ahol forró vizet engedtem a kádba. Egy kis habot is csináltam, hogy ne lássam a zúzódásokkal tele lábamat. Gyűlöltem a testemet, amiért érzékeny és nehezen gyógyul.

Félóra áztatás után kiszálltam, megtörölközgem és kiengedtem a vizet a kábból. Felmostam a fürdőt, majd gyorsan felöltöztem.

Egy hatalmas bundás pulcsit vettem magamra egy szürke melegítővel. Főzzem teát, majd egy csomag zsepivel a nappaliban telepedtem le. Bekapcsoltam a tévét és elkezdem nézni egy sorozatot, amit már régen meg szerettem volna nézni.

Az orron bedugult néha, néha pedig folyt. A köhögés pedig egyáltalán nem akart csillapodni. A gyógyszerek sem hattak már.

Végül oldalra döltem a kanapén és Jungkookon töprengve szundítottam el. Vajon miért nem vette fel a telefont?

Folytatjuk…

(Bocsi a hibákért, nincs átolvasva)