YOUR LITTLE WHITE HANDS | JIKOOK

•·14·•

—Hülye!—morgolódott valaki, akinek a nagy sietségben nekimentem.

—Nem látsz a kéjtől princess!?—jött a következő beszólás.

—Nagyobb bajom is van nálatok!—mormogtam az orrom alatt.

Szaladtam. Futottam be folyosó végére, hiszen ott volt a hangosbemondó iroda.

—Jasmine!—állt elém Jiho és a csapata, meglöktek hátra, így szépen a popsimra érkezve csúsztam hátrafele pár métert.

—Hagyjatok!—próbáltam meg felkászálódni a hideg csempéről, de mellkasomnak csapódott egy láb, és visszalökött.—Engedjetek már!—bőgtem el magam kínomban, és újra megpróbálkoztam a felállással, újból sikertelenül.

—Hová sietsz annyira Jasmine? Valaki vár rád?—röhögött Jiho.

—Könyörgöm!—néztem fel gúnyos arcára.

—Könyörögj csak!—tette keresztbe karjait.

Tyúkeszemmel megtettem volna amit kér, annyira kétségbe voltam esve abban a pillanatban. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, de reccsent a mennyezetre szerelt hangszórók sora. Elkéstem!

—Mi a fasz?—kapta fel a fejét a közvetlen felettünk lévő hangszóróra életem megkeserítője.—A terem zárva volt!—pillantott az oldalán álló srácokra zavartan.

—Szépséges napot kívánok az összes diáktársamnak. Tudom, nem sokatoknak ismerős a hangom, alig egy órája vagyok itt. A 12. osztály új diákja vagyok, Seo Jungwook. Most hanyagolom a bemutatkozást, hiszen jelenleg az lényegtelen. Amint látom, itt mindenkit más érdekel.—jelent meg Jiho bandája mögött egy mikrofonnal. A banda két részre kszlott így Jungkook szemben állt az egész iskolával. —Nem tudom milyen szokás ez nálatok. Minden nap más ember ül a földön körülötte az egész iskolával, vagy minden nap Jimin? —tette fel a kérdést amire egyértelmű volt a válasz. Mindenki zavartan bámulta őt, és várták mit is akar. —Nem húzom az időt, bár gondolom nem lenne ellenetekre. Igaz, hogy ma érkeztem a három barátommal, de higyjétek el, nem a falvédőről érkeztünk. Mind a hárman tisztában vagyunk az itt történő dolgokról, hiszen ki ne lenne kíváncsi jövendőbeli iskolája "összetartóképességére"? —mutatott macskakörmöt a levegőben mosolyogva, és végignézett a tömegen. Ezt követően viszont eltűnt a vigyora, és rideg tekintettel folytatta. —Egyszer mondom el, de világosan! Ez a fiú, akit ti gúnyoltok, és megvettek egy ócska trükk áldozata volt. Ismeritek Park Jihót nem? Persze hogy ismeritek! Ő drogozta be Jimint, és adta azok az emberek kezeire! Itt az egyetlen akit meg kell vetnetek, az Jiho, és nem Jimin!

—Már bocsánat, de hogy is mondod? Ez ócska rágalmazás!—csattant fel Jiho, de közben zavartan elpirult.

—A tested nem erről árulkodik drága Jiho! Hidd el, 1000 mérföldről megismerem aki hazudik, te pedig most egy 5 éveshez hasonlóan hazudtál!

—Miért véded ezt a senkit?!—üvöltött Jiho torka szakadtából.—Ma jöttél, és már ismered annyira, hogy védd?! Ki a faszom vagy te?

-Park Jimin szerelme vagyok! Az egyetlen aki valaha is hozzáérhet Jimin testéhez a jövőben! Szóval drága Jiho, készülj fel, mert nem lesz olyan könnyű dolgod ezután Jiminnel, mert mostmár itt vagyok én is!— mutatott magára büszkén.

—Azt gondolod, hogy megérkeztél, és egy hülye bejelentés miatt az egész iskola ellenem fordul aki 8 éve itt tanul, mert kiderül, hogy én adtam Jimint a 3 pasas kezeire?!—árulta el magát.

Felismerve a helyzetét, szájára tapasztotta a kezeit és körbe nézett a mögöttem lévő diáksokaságon. Jungkook győztesen elvigyorodott, miközben átadta a mikrofont a mellette álló tanárnőnek. Az oszi?! Ő honnan tudott erről? Szegénynek olyan csalódott tekintete van.

Jungkook odasétált elém, és vállam alá benyúlva felemelt a földről. Hátra pillantva láttam meg a három barátját mögöttem mosolyogva, s mögöttük az iskola összes diákja.

—Jó voltam?—simított az arcomra egyik kezével, másik kezével a derekamat fogta.

—Csodálatos voltál!—nevettem el magam boldogan, miközben a könnyeim lefolytak az arcomon.—Nagyon szeretlek, remélem tudod!

—Én is szeretlek!—mosolyodott el, és ajkaimra tapadt.

Egy lágy, mégis sokatmondó, vígasztaló csókban részesített. Vissza csókoltam, de természetesen nem az iskola előtt akartam felfalni, így pár másodperc múlva elváltunk egymástól.

A folyósón hangon tapsvihar zajlott fel. Fütyülések, jókívanságok zúdították szét a keskeny folyósót. A diákok éljeneztek, és kórusban kiabálni kezdték:

—Csókold vissza! Csókold vissza! Csókold vissza!—akár egy esküvőn.

Jungkookkal egyszerre fordítottuk egymás felé a fejünket, és szintén egyszerre mosolyodtunk el. Ismételten elnevettem magam, majd a karjaimat a nyaka köré tekertem, és kicsit felpipiskedve hozzá ajkaimat az övéire nyomtam.

Ez viszonylag egy rövidebb csókocska volt. Mikor elváltunk, Jungkook akkor sem vette le kezeit a derekamról.

A diákok megtapsoltak, és ismét újjongtak egy sort.

—Jimin! Jimin! Jimin!—kiáltották.—Bocsáss meg nekünk!

—Megbocsátok természetesen!—kiáltottam vissza nekik.—Úristen!—sírtam el magam, és Jungkook karjaiba borultam.

—Ez olyan...—fintorgott Jiho.—Most komolyan?! Olyan szánalmasak vagyok! Bocsánatot kértek egy embertől!—horkantott fel Jiho.

—Inkább te vagy szánalmas!

—Undorító!

—Mi mind hittünk neked!

—Miattad basztattam Jimint!

—Azt mondtad, hogy többször is csinált ilyet!

—Undorító egy ember vagy!

—Mind tévedtünk! Ennek az iskolának te vagy a szégyenfoltja, nem Jimin!

—Undorító!—szitkozódott a diáksereg.

—Nem ezt vártam el tőled Jiho! Mindig is tudtam, hogy valami van a levegőben, ha Jimin és az iskola kapcsolatát nézem, de ezt sosem gondoltam volna!—rázta a fejét hitetlenül a tanárnő.

—Seoho, gyere, menjünk haza!—fogta meg a párja kezét, és elkezdte húzni, de az nem ment.

—Nem Jiho! Többet nem teszem amit mondassz!—rázta a fejét, és kikapta a kezét a Jihóéból.—Én szakítok.

Mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta végig a fiú mondandóját. Jungkook kezei változatlanul a derekamon tétlenkedtek, és fejemet a vállára hajtva figyeltem az eseményeket.

—Igazad is van! Nem érdemelsz meg engem!

—Inkább te nem érdemelsz meg engem, se senkit! Amit ebben a pár hónapban tettél, egy életen át kísérni fog, remélem tudod.

—Ez olyan...ah!—dobbantott idegesen Jiho, majd elszaladt melletünk, és átfurakodott a tömegen.

—Rendben gyerekek, mindenki menjen be az osztályába, folytatódnak az órák!—terelte be a gyerekeket az osztályukba az oszi.

Valami ilyesmire gondoltatok? Bevallom, talán túl drámaira sikerült, de nekem amúgy tetszik.

Befejező rész következik.