Porszem [Fekete Giorgio X Y/n]

Jó vagy rossz élmény?

Szóval, hol is kezdjem. A neven Y/n. 19 éves vagyok, és munkát keresek. Nagyon szeretem az ásványokat, az ékszereket, de leginkább a zenét. A Carson coma a kedvenc együttesem, nagyon szeretem őket. Fekete Giorgio a példaképem, és egy picit crusholom is de az most nem lényeg. A kedvenc számom tőlük a porszem. Örök favorit, imádom egyszerűen.

Jelenleg éppen sétára indulok. Nagyon szeretek sétálgatni pest utcáin. Felvettem a kedvenc piros conversem, egy bő farmert, es fehér haspólót és egy inget. A kedvenc karkötőim+nyakláncaim is beleférnek, meg egy laza smink is.

Gyönyörűek a fák. A levelek. Kezd őszies lenni az idő.

Egyébként lakást is keresek. A helyzet az, hogy nem a legjobb a kapcsolatom a szüleimmel. Úgy egyáltán. Apámat gyűlölöm. Megcsalta anyám, aztán elváltak, és mostmár nem igazán látogat, azt sem tudom hol van.

Anyámról hosszú-hosszú történeteket tudnék mesélni. Miért utálom őt mindenkinél jobban. Dehát nem fogok. Kiszen túl sokáig tartana.

A lényeg az, hogy lakótársat keresek, akihez odaköltözhetnék, tényleg akárki jó lenne, csak legyek távol anyámtól.

Nade, a pozitívra fókuszálva, nagyon szép az idő ma.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki beránt egy épület mogé. Sötét volt, és a pasi fegyverrel a kezében, szúrós szemmel nézett rám.

-Add ide minden pénzedet, vagy lelőlek!
-Nem hoztam magammal semmit. De odaadhatom az ásványnyakláncomat ha szeretné?
-Tudom, hogy van nálad, add ide!
-Esküszöm nincs.

-Hé, hagyd békén!
Egy huszonéves bajszos palit láttam, de nem tudtam kivenni az arcát, olyan gyorsan történt mindez. A csávó bevert egyet a fegyveres palinak, és elkezdtek verekedni.

Teljesen lefagytam, akkora sokk ért, hogy csak álltam ott.

-Gyere!
Fogta meg a kezem a bajszos fiú, aki elráncigálr a tetthejről.
-Úristen, ki vagy te?
-Fekete Giorgionak hívnak, téged?

Egy pillanatra lefagytam. Megálltam, még akkor is, ha éppen egy utcai támadáson vagyok túl.
-Te nem lehetsz Fekete Giorgio. Az nem lehet.

Giorgio odafordult hozzám. Belenéztem a gyönyörű szemeibe.
-Baszki, te tényleg Fekete Giorgio vagy.
-Egy zsibongóval van dolgom?

"A jövőbeli feleségeddel" gondoltam magamban.
-Igen, olyasmi.
-Fasza, melyik a kedvenc számod tőlünk?
-Hmmm...szerintem a porszem.
-Helyes.
Mosolygott egyet Gyuri.

-Amúgy, eljössz velem kávézni? Épp a kávézóba indultam.
-Szerintem erre te is tudod a választ. Hát persze.

Giorgioval elmentünk a kávézóba. Én egy karamellás cappuccinot kértem tejszínhabbal a tetején. (Tudom, kicsit luxusnak tűnik, de Giorgio ragaszkodott hozzá) Azt mondta, akármit kérhetek, akár egy milliót is lerak itt, ha olyan kávét kérek.)

Mikor kihozták a kávénkat, Gyuri elkezdett beszélni.
-Sajnálom, hogy megtámadtak az utcán, sajnos sokszor történik ilyen.
-Köszönöm, értékelem.
-Bár, jó ízlésük van, ha a legszebb lányt akarták megtámadni az utcán.

Nagyon elpirultam.
-Köszi!
-Tessék itt a számom, majd hívj egyszer fel.
-Nagyon köszönöm, és rendben, hívni foglak.

Miután megittam a kávém, Gio-tól elköszöntem, és mentem haza.

Hazaértem. Legfeküdtem az ágyra. Átgondoltam a nemrég történt eseményeket. Baszki, én komolyan találkoztam Fekete Giorgioval!