Love on The Pitch|| Mason Mount

1.

Mosolyogva sétáltam a Stamford Bridgben, a cipőm kopogását hallgatva, miközben Thomas Tuchel irodája felé tartottam.

Kopogtam, majd a válasz után benyitottam.

-Sophia!- pattant fel azonnal az asztala mögül.

-Szia.- köszöntöttük egymást két puszival.

-Örülök, hogy elfogadtad a felkérésünket.- mutatott az asztala előtt ácsorgó kényelmes fotelre. Amíg ő visszaült a székébe én helyet foglaltam és kényelmesen keresztbe tettem a lábaimat.

-Megtiszteltetés elvégezni ezt a feladatot.- mosolyogtam a kezembe tartva az Ipadem, ahol megnyitottam a jegyzeteket.

-A nagy részét már megbeszéltük, de akkor most mindent egyeztessünk.- nyitotta fel ő is a laptopját.

-Ahogy mondtad a színek kék és fehér. Fontos, hogy rajta legyen és látható helyen a szponzorok logói.- olvastam az eddig lejegyzetelt dolgokat, ő pedig folyamatosan csak bólogatott.

-Nem is emlékeztem, hogy ennyi mindent megbeszéltünk.- mosolygott rám kedvesen.

-Minél többször átbeszéljük annál jobb.- mosolyogtam rá én is.

-Egy dolgot még szeretnék.- állt fel.- Ha megismernéd a srácokat, hogy kicsit közelebb érezd magadhoz ezt a munkát.

-Csak mondd mikor és hol.- bólintottam.

-Egy 10 perc múlva lesz vége az edzésüknek, szóval ha gondolod akkor akár most is. Persze ha ráérsz.

-Mehetünk!- bólintottam, majd a táskámba csúsztattam az Ipadet és a férfi után indultam. Bár kívülről sosem gondoltam ilyen nagynak, mégis nagy távot kellett megtennünk amíg a pályához nem értünk.

-Általában nem a stadionban van edzés, de a meccs előtt szerettem volna ha szokják a környezetet.- világosít fel és a zöld fűre lép.

-Nem igazán tudok tovább menni.- nevettem el magam, mire ő visszafordult, a lábamra pillantott és követte a példámat.

-Ne haragudj.

-Ugyan már.- legyintettem, majd a lábamhoz kaptam és levettem mind a két cipőmet és követtem.

-Srácok!- kiáltotta el magát, majd a kezével intett, jelezve, hogy mindenki jöjjön oda. Érdekes volt végig nézni a csapaton, bár voltak ismerős arcok egy nevet sem tudtam. Annak ellenére, hogy már 3 éve Londonban éltem, sosem tartottam fontosnak, hogy focit nézzek.- Bemutatom nektek Sophia Shaw-t. Ő fogja tervezni az új mezeiteket.

-Szívesen állok modellt.- hallottam meg az egyik srác hangját valahol hátulról.

-Végülis egyre mindenképp szükségem lesz.- húztam fel kihívóan a szemöldököm, mire mindannyian nevetni kezdtek és szinte elém lökték a fiút.

-Nem vagyok modell, se nő.- tárta szét a karjait.

-Mert egy mez túl nőies számodra?- húztam félmosolyra a számat.- De ha már ilyen kedvesen felajánlottad, hogy segítesz, remélem holnapra nincs semmi dolgod.

-Edzés.- mutatott maga mögé.

-Akkor azután várlak a szalonomba.- bólintottam, majd újra Thomas felé fordultam.- Köszönöm a segítséget, a többit majd megbeszéljük. Sziasztok!- intettem és meg sem vártam a srác válaszát.

A cipőmet visszahúzva indultam el a kijárat felé, hogy neki állhassak a tervezés befejezésének, hogy mire a holnapi srác megérkezik már legalább egy kész mintám legyen.
A takarómba burkolózva ültem a kanapén, a tv-ből zene szólt, körülöttem illatos gyertyák égtek én pedig az Ipademen rajzolgattam, illetve csekkoltam a Chelsea játékosait.