Love on The Pitch|| Mason Mount

6.

Két hét alatt Mason és én egy percet nem találkoztunk, Franciaország után Angliába utaztak, de mivel a következő meccsük is egy 5 órás útra volt, így nem jöttek előtte vissza Londonba.
Ez viszont a botrányt kezdte tovább csavarni, két hétig távol voltunk, szóval 20-án este, mire megérkezett készítettem egy egyszerű pestos tésztát, az asztal közepére pedig állítottam egy hosszú fehér gyertyát, hogy jól mutasson a képeken.

-Wow.- lépett be Mason a bőröndjével a kezében.

-Jézusom.- ugrottam nagyot.- Halálra rémisztesz. Tessék itt az alibi sztori. Csinálj rólam egy szép képet, rakd ki és együnk.

-Én két jegyet vettem magunknak New Yorkba ennek érdekében.- emelte fel a két repjegyet. Mosolyogva lehunytam a szemem, majd elindultam felé.

-Mégha csak a látszat miatt is, de hálás vagyok érte.- öleltem magamhoz szorosan.

-Hát én is köszönöm a vacsorát.-szorított magához.- Még soha senki nem várt így haza.

-Üdv itthon.- tártam ki a karomat.- Drágám.

-Köszönöm szívem.- a becenevek hallatán jót nevettünk magunkon, majd csinált egy képet amin a kezemet fogja és látszik benne az étkező. Tulajdonképpen ha nem kamu lenne az egész, a kép alapján én is elhinném.

-És milyenek voltak a meccsek?- töröltem meg a számat az utolsó falatnál.

-Kai nem igazán szól hozzám.- bökte ki.

-Akkor mondd el neki.- fogtam meg a kezét.- Bár nem fogok vele összejönni attól.

-Jobb ez így, ha csak te meg én tudunk róla.- legyintett.- Majd megbékél.

-Biztosan.- mosolyogtam rá bíztatóan.

-Holnap hajnalban indulunk.- kiabált utánam.

-Valahogy sejtettem, hogy valami lehetetlen időpontra foglaltál.- kiabáltam vissza a konyhából.

-És csak egy szobát. A szállodákban sem bízhatunk.- szólalt meg újra.

-Paranoiás vagy!-ezt már csak nevetve díjazta, majd úgy döntöttünk mind a ketten pakolni kezdünk így Mason szobájába mentünk.

-Hány napra megyünk? Meg milyen ruhákat vigyek?- ültem a földön a bőröndöm mellett, kb 600 különböző ruhaneművel.

-Csak 3 napra. Ennyi ruhára biztos nincs szükséged.- akadt meg a gardrób bejárata előtt.

-És merre lesz a szállásunk? Vigyek sportos ruhát is vagy ne? Jajj Mase valami konkrétumot kérek.- dőltem hanyatt a földön.

-Ez a ruha jó lesz egy étterembe-dobott rám egy halványrózsaszín ruhát- ez a felső ha futni szeretnél, ezzel a nadrággal. Amúgy meg hétköznapi kora tavaszi cuccokat pakolj. Te jobban ismered New Yorkot milyen idő van ott ilyenkor.

-De jó lett volna ott lenni karácsonykor.- ültem fel és a kezemben tartott ruhadarabokra pillantottam.- Imádom!

-Majd akkor is elmegyünk.- legyintett én pedig elmosolyodtam, mert tudtam, hogy akkor már lejár a fél év és semmi közünk nem lesz egymáshoz.

-Azt hiszem ez a cipő jó lesz.- vettem elő egy fekete magas sarkút, egy futócipőt és egy bakancsot.

-Ideje pihenni.- nyújtotta a kezét, mikor úgy érezte elégszer átpakoltam már a bőröndömet.

-Nem vagyok álmos. Annyira várom!- ujjongtam, hiszen az elmúlt három évben szinte nem is jártam ott annyira belefeledkeztem a munkámba.

Végül egész éjszaka a régi képeimet nézegettem, majd mikor hallottam, hogy megszólal Mason ébresztője, felpattantam és berontottam a szobába.