Love on The Pitch|| Mason Mount

18.

-Nem tudom begombolni a blézert!- léptem ki idegesen a gardróbból, miközben Mason az ágyon fekve nézett egy focimeccset.- Annyit híztam.

-Dehogy híztál.- nevette el magát, miközben figyelte, hogy próbálom begombolni a blézert, de nem érte körbe a hasamat.

-Eddig be tudtam gombolni.- vettem le és idegesen visszaraktam a szekrénybe.- Ki volt az a lány Kaial?

-Sophia.- válaszolta.

-Igen?- néztem fel és meglepődve pillantottam rá, hiszen sosem használja így a nevem. Elnevette magát és újra rám nézett.

-Az exe. Sophia. Mondtam is neki mikor rád ment, hogy ezek szerint az esete a Sophia név.- röhögött.

-Nem volt köztünk semmi, egyszer mentem vele focimeccsre.- ráztam a fejem.

-Tudom. Beszélnem is kellett vele a díjátadó után.- ült fel.

-Mi történt akkor? Hetekig nem szólt hozzád.- ültem le az ágy szélére.

-Elmondta, hogy hiányzik neki Sophia és téged kedvel én meg megmondtam neki, hogy ne azért jöjjön össze veled mert kell valaki. Aztán megkérdezte miért veled mentem a díjátadóra.- nézett rám.

-És mit mondtál?- ültem törökülésben amennyire bírtam.

-Hogy egy nap te leszel a feleségem.- nevetett fel.

-Na tényleg. A repülőtéren egy ilyen autó várt.- nevettem el magam és úgy éreztem darabokra törik a szívem. Már csak egy hét és véget ér az egyességünk.

-Nem tudom ki intézte.- rázta a fejét, majd elnevette magát.

-És ő ezt így simán bevette?

-Azt mondta megkeresi az exét, hogy béküljenek ki. Titokban találkozgattak, hogy a média ne szerezzen róla tudomást.- bólintott.

-Legalább boldog.- bólintottam kissé keserűen, majd a gardróbban megcsörrent a telefonom.

-Anyu.- vettem fel meglepődve a telefont.

-Kislányom.- szólt bele én pedig azonnal tudtam, hogy valamit akar. Kisétáltam Mason mellé aki érdeklődve felült én pedig kihangosítottam a telefont.- Apáddal tegnap voltunk egy vacsorán. Megismertünk egy aranyos férfit. Imádnád, ő is diplomata. Annyira illene hoznád.

-Anyu.- szóltam bele a telefonba miközben Masonre pillantottam aki fészkelődni kezdett.

-35 éves, szóval csak 12 évvel idősebb tőled.- folytatta.

-Van valakim.- szólaltam meg és Mason is abbahagyta a mocorgást.

-Oh. Nem is tudtam. Mióta?- lett azonnal kevésbé izgatott.- És ki?

-Már fél éve. A neve Mason Mount és focista.- mosolyogtam a fiúra, aki megfogta a kezemet.

-Ez esetben szeretnénk megismerni.- szólalt meg a háttérben édesapám is. Elöntött a pánik. Egyedül Christiant ismerték, azóta senkit sem mutattam be nekik.

-Nos. Ha véletlen erre jártok.- pillantottam Masonre aki bólogatott.- Masonnek most rengeteg meccse lesz, szóval csak Anglia jöhet szóba.

-Két hét múlva Londonba utazunk.- válaszolta, majd meg is beszélte magával, hogy akkor találkozunk és rám nyomta a telefont.

-Nos. Mason Mount. Készen állsz még két hétig a pasimat játszani?- fordultam felé.

-Ezer örömmel.- bólintott, majd csengettek.- 5 perc múlva gyere le.