Love on The Pitch|| Mason Mount

4.

A sminkes és a fodrász is végzett már amikor elkezdtük felhúzni az általam tervezett ruhát, több helyen is ragasztani kellett a bőrömhöz, hiszen eléggé kihívó darab lett, de egyszerűen imádtam. A ruha színe kék volt, pont mint a Chelsea mezek kékje.
Mindeközben Mason-t a szalon egy másik szegletében öltöztették, alig vártam, hogy láthassam rajta az általam tervezett öltönyt. Bár ebben semmi különleges nem volt, mégis az enyém volt.

-Soph! Lassan indulnunk kéne.- hallottam meg kintről a hangját. Ezek szerint ő elkészült.

-Fél perc!- kiáltottam vissza és bepakoltam néhány cuccot az aranyozott táskámba. Köztük a telefonomat.- Mehetünk.

Mason zsebre dugott kézzel állt a szalon közepén, miközben végig nézett rajtam és nagyot nyelt.

-Ha ezt tudom mégsem akartam volna jönni.- sóhajtott nagyot.

-Hát kiváncsi voltál rá!- tártam szét a karomat.

-Elég lett volna a képekről.- pillantott a földre, majd újra rám.

-Na ne mondd már, hogy Mason Mount zavarba jön.- léptem közelebb felhúzott szemöldökkel.

-Mert még nem voltunk kettesben.- suttogta a fülembe.- A kocsi kint vár.

-Menjünk!- bólintottam és beültünk a kocsiba, ügyelve, hogy a ruhához tartozó hosszú köpeny részt ne csukjam ki a kocsiból. Na meg persze a ruhát se, ami a földig ért le.

A kocsi ajtaját a vörös szőnyeg előtt kinyitották nekünk, ahonnan elsőször Mason szállt ki, aki a kezét nyújtotta, ezért minden kamera és ember felénk fordult és várták ki száll ki. Majd amikor megláttak kattogni kezdtek a kamerák és mindenki kiabált. Mi ketten csak egymásra néztünk és egy mosoly után elindultunk, hogy képeket készíthessenek rólunk. Közben záporoztak a kérdések a ruháról, Masonről, rólam és nem mellesleg rólunk. Mi meg csak mosolyogtunk.

-Menjünk.- intett a fejével, majd a kezét tartva támaszként indultunk fel a lépcsőn, ahol ismét ügyeltem rá, hogy a ruhám biztosan a helyén maradjon.

Az asztalunk körül már ültek néhányan, de mire a helyünkre találtunk, szinte kezdődött is a program. Mason gyorsan rendelt egy sört, amíg én Margaritát iszogattam.

-Nálam tölthetnéd az estét.- éreztem meg egy kezet a combomon.

-Nem fogok veled lefeküdni.- söpörtem le a kezét nevetve.

-Dehogynem.- karolta át ezúttal a székem karfáját.

-Alig ismerlek egy hete.- vettem le a kezét mögülem, miközben meg forgattam a szemem, de amikor visszafordultam az asztal felé elmosolyodtam.

-Nagyon jól nézel ki ebben a ruhában.- suttogta a fülembe, de ezúttal elhessegettem a kezemmel, mert most kezdték a díjkiosztót.
Teljesen görcsbe volt a gyomrom, de amikor kimondták, hogy megnyertük a legjobb kosztümökért, illetve megnyertem a legjobb kosztümöket készítő díjakat, erősen vissza kellett tartani a könnyeimet, hogy ne legyen az egész arcom csupa maszat a sminktől. Mondtam egy beszédet, majd olyan éhesnek éreztem magam, hogy alig bírtam kivárni a vacsorát.

A díjátadó után következett az after party, ami előtt elsősorban átöltöztem, majd belépve azonnal megpillantottam a barátnőimet.

-Odamegyek a lányokhoz.- simítottam meg Mason karját, aki csak bólintott.

-Sziasztok!- üdvözöltem mind a kettőjüket két puszival.

-Nocsak valaki végre elrabolta a szívedet?- pillantott Lola, a színésznő barátnőm, Mason irányába.