Love on The Pitch|| Mason Mount

16.

A reggelemet ismét egy hányással indítottam, ami azon nyomban el is múlt, hogy ettem egy kicsit. De
Nem lepődtem meg a rosszullétemen, hiszen előtte este tengeri herkentyűket vacsoráztunk, amikről meg köztudott, hogy időnként rosszul lesz tőle az ember.

-Imádok itt lenni.- dőlt hátra a tengerparton fekve Lola.

-Kitűnő ötlet volt szerintem is.- süttettem a hátamat, és úgy éreztem ott helyben eltudnék aludni.

-A jövő hónapban Amerikába kell költöznöm egy kis időre.- sóhajtott fel egyszer csak.

-Megint egy új film?- könyököltem fel, hogy ránézhessek.

-Most 8 hónap.- bólintott.

-Atya ég.- ráztam meg a fejem.- George mit szólt?

-Nem volt túl boldog.- válaszolta, hiszen a kapcsolatuk mindig nehezen vészelte túl ezeket a hosszú távolléteket.- De tisztában van vele, hogy ez a munkámmal jár.

-Majd úgyis meglátogat.- mosolyogtam rá bíztatóan.- És legalább nekem is lesz okom Amerikába utazni.

-Legyél annyi időt Masonnel amennyit csak tudsz.- mosolygott rám, én pedig belegondoltam mi is lehet vele most. Annak ellenére, hogy a kapcsolatunk kamu volt, folyamatosan beszéltünk, ha nem hívásban akkor üzenetekben, de tudtuk mit csinál a másik.

-Próbálok.- mosolyogtam a barátnőmre. Közben eszembe jutott, hogy Mase is mindig azt mondta Chloéval ez lett a kapcsolatuk veszte.- Nem bánod ha kicsit lepihenek? Még mindig kicsit émelygek.

-Menj csak nyugodtan. Egy kicsit még én is napozok aztán bemegyek. Itt úgyis kezdődik a szieszta.- mosolygott rám.

Összeszedtem a cuccaimat és visszatértem a szobámba, ahol azonnal meg is csörrent a telefonom.

-Szép napot.- dőltem az ágyba, a kamerát magam felé tartva.

-Itt már este van.- nevette el magát.- Milyen a mai napotok?

-Nem a legjobb. Egy hányással indítottam.- sóhajtottam nagyot.

-Valami rosszat ettél?- mosolyodott el.

-Mindent amit el tudsz képzelni.- nevettem el magam.- Szóval csak pihentünk. Nektek milyen napotok volt?

-Lementünk Venice Beachre.- sóhajtott nagyot.- Találkoztam egy lánnyal.

Úgy éreztem a hányinger ugyanúgy kap el, ahogy reggel. Nem tudtam hirtelen mit is válaszoljak neki erre. Nem örültem ennek a mondatnak, de mivel a kapcsolatunk nem is volt igazi, nem mondhattam, hogy ne beszéljen másokkal.

-A húgodat Sarah Shawnak hívják?- szólalt meg én pedig bólintottam, mert úgy éreztem ha megszólalnék neki állnék bőgni.- Odajött hozzánk, bemutatkozott.

-Ki gondolta volna.- sütöttem le a szemem és rájöttem, hogy a lány alatt a húgomat értette.- A húgod szét van műtve ugye tudod?

-Igen. Mindegyik műtét valamelyik születésnapi ajándéka.

-Azt se értem miért gondolod, hogy okosabb. Mint egy hülye liba. Már bocsánat.- ez a mondata mosolyt csalt az arcomra.

-Rád ment igaz? Tudta, hogy velem vagy.- érdeklődtem. Annak ellenére, hogy sosem voltunk jóban, ismertem mint a rossz pénzt. Elvégre tartsd közel a barátaidat és még közelebb az ellenségeidet. Legalábbis a mondás szerint.

-Ne is gondold mennyire.- rázta a fejét.- Mikor figyelmeztettem, hogy a barátnőm vagy, egyszerűen felnevetett és közölte, hogy már más is mondta ezt és az is az övé lett. Szóval elküldtem.