Episode Zero

447 23 2
                                    

/üdv újra/

Lakásom kulcsát a táskámba mélyesztem és nagy levegőt véve nézek az előttem elhaladó emberekre. Megannyi siető személy rohan el előttem táskákkal és kézipoggyászokkal a kezükben, bízva abban, hogy nem késik le a járatukat. A takarítók szorgosan takarítják a reptér padlóját, ezzel különböző citrusos fertőtlenítők illata lengi körbe a környezetet.

Én a barátom gépét várva ülök az egyik műanyag széken, közvetlen az ablak előtt. Az idő már javában átnyúlt az éjszakába, gyér fények világítják meg a hatalmas teret. Napszemüvegemet a hajamba tűzöm, ezzel frufrumat kiigazítva szemeimből, majd kifújom magam és lassan lehunyom a szemem, próbálva lenyugtatni heves pulzusom. Több, mint egy éve, hogy utoljára láttam őt.

Amikor a családommal kiköltöztünk Amerikába, megegyeztünk Felixszel, hogy a távolság nem lesz akadály kettőnk között. A búcsú bulimat követő nap óta csak telefon képernyőn keresztül láttam őt, most pedig végre a visszaköltözésemmel együtt őt is visszakaphatom.

Az ölemben levő telefonom rezgése kelti fel a figyelmem, így a készüléket a kezembe véve halványan elmosolyodom az értesítés láttán.

"Milyen ironikus már! Te végre valahára hazajössz abból a rohadt USAból, ő meg ilyenkor utazgat össze-vissza." – áll Eunjoo, a legjobb barátnőm üzenetében. Természetesen a barátomra céloz, akivel a kapcsolatuk hol olyan, amilyen. Eunjoo néha ki nem állhatja, máskor pedig hálát ad az égnek, amiért ő van mellettem.

Nem várok a válasszal, azonnal írni kezdek neki. – "Ugyan már, muszáj volt a kiadó miatt elmennie. Az a lényeg, hogy mostmár itt lesz." – küldöm el emojikkal kiegészítve.

Felix egy év alatt egy Stray Kids nevezetű fiúbanda tagjaként befutott a kpop világába, amit amikor elsőnek említett, képtelen voltam elhinni. Tisztában voltam a zenei érzékével, az pedig, hogy sikerült idollá fejlesztenie magát megmagyarázhatatlan büszkeséggel tölt el.

Tévhitként szerepel, miszerint minden ázsiai oda van a kpopért. Én nem igazán vagyok otthon a kpop műfajban, hátrébb húzódtam a témában és amit Felix megoszt velem, pontosan elég, hogy tisztában legyek a dolgokkal. A kiadója emellett aláíratott velem egy szerződést, hogy Felix barátnőjeként titoktartás kötelez és hogy ne érjen meglepetés, hogyha esetleg rajtam csámcsogna a sajtó. Igazán megnyugtató. Szöul egyik legjövedelmesebb vállalat vezetőinek a lányaként volt lehetőségem már megismerkedni a rivalda fénnyel, így tudtam, hogy mire kell számítsak.

Hirtelen temérdek mennyiségű tini lányt veszek észre tolongani az egyik közlekedő előtti folyosón, ami számomra egyenlő azzal, hogy Felix gépe megérkezett. A barátom előre szólt, hogy menjek a parkolón keresztül, ahol majd kisbuszok fognak várni rám, ezért kapva az alkalmon el is indulok.

Az ajtón kiérve arcomat megcsípi a hideg levegő, így fehér garbóm ujjaiba markolva kézfejemre húzom az anyagot, hátha az majd megvéd az alacsony fokok ellen. Fel kellett volna vennem egy kabátot. Szoknyám hossza miatt az egész lábam libabőrbe húzódik, egyedül a bokám az, amit a fehér hosszú szárú zoknim takar a bézs bokacsizmámból kilógva.

Hamar kiszúrom a Felix által említett autót, amit biztonsági őrök őriznek. Távolabb állok meg a járműtől, nehogy esetleg bajba kerüljek. Kitelik tőlem az utolsó pillanatban is káoszt csinálni.

MELLÉKHATÁS /B.C./Where stories live. Discover now