MELLÉKHATÁS /B.C./

Chapter Ten

/mint én/

Felix mellett ébredni azt hittem jobb lesz, de a tegnap este után egyszerűen inkább kényelmetlenül érzem magam. Ő ebből szerencsére semmit nem vett észre. Fekete tincseit simogatva nézem békés, álomban levő arcát, miközben felemészt a bűntudat és a hányinger saját magamtól.

Hogy gondolhattam Chanre, miközben Felixszel voltam? Amikor lehunytam a szemem, azt képzeltem el, mintha ő lenne, ő csinálná velem azokat a dolgokat. Szeretem Felixet, miért kényszerít az agyam még is ezekre?

Sóhajtva mászok ki az ágyamból ügyelve arra, hogy nehogy véletlen felébresszem az alvó barátomat. Pólója már ismerősen csüng rajtam, ahogyan kisétálok a konyhába, lefőzni két adag kávét. Vagyis csak egyet, a másik inkább kávés tejnek készül, hiszen utálja a kávét mégis issza.

Álmosan túrok a hajamba, miközben megtámaszkodom a konyhapultban. Nem tudnám megtenni, hogy elvonjam magam Chantől. Szükségem van a beszélgetéseinkre és arra, hogy közösen dolgozzunk. Fogalmam sincs mi lenne a helyes megoldást.

Lusta csoszogás üti meg a fülem, amire halvány mosoly húzódik ajkaimra. Türelmesen megvárom, amíg mögém sétál és derekamra fonva karjait magához ölel. Mellkasát hátamnak dönti, fejét pedig a nyakamba fúrja.

– Jó reggelt! – reggeli, rekedt hangja hallatán kiráz a hideg és libabőrbe burkolózik az egész testem. – Ez még mindig vicces. – jegyzi meg ezt látva, majd nevetve puszit nyom a hajamba.

Megfordulok karjai közt, szembenézve ezzel meztelen mellkasával. – Jó reggelt! – kulcsolom össze nyaka mögött kezeimet, viszonozva gesztusát. – Csináltam neked is gyenge kávét. – biccentek a gép felé, amire felcsillannak szemei. – Nem is szereted! – nevetem el magam.

– Ne kritizálj! – hunyorog rám és apró csókot nyom ajkaimra. – Elviszlek reggelizni, utána eljössz a forgatásunkra, deal? – dönti oldalra a fejét.

Halványan bólintok. – Megbeszélve. – mosolyodok el, amire ajkaimra hajolva birtokba veszi azokat.

< - >

– Felix, el fogsz késni! – sürgetem a kezét rángatva, a srác pedig ennek hallatán szemét forgatva csak átkarolja a vállam és lökni kezd a lendületével együtt. Nevetve veszem fel sietős ritmusát, majd az üvegajtóhoz lépve kinyitom azt.

Teli hassal, két kávé után a stúdió épületében lenni sokkal jobb, mint mikor nap végén leszedáltan beesek pár órára. Felix egyenesen a próba terem felé veszi az irányt és mivel szorosan fogom a kezét, ő húz maga után.

– Még köszönni akartam a lányoknak. – jegyzem meg szemöldök ráncolva.

– Az előbb még úgy volt, hogy elkések. – vágja rá szórakozottan és belép a próbaterem ajtaján, ahol már páran lézengenek. Halványan intek Seungminnek, Jeonginnak és Changbinnek, akik viszonozzák a tettem, de olyan nagyon nem foglalkoznak velem. Mondjuk meg is értem, sosem beszéltem velük úgy.

Én helyet foglalok a kanapén, Felix pedig a srácokhoz sétál lepacsizni velük és beszélgetni. A telefonomat kezdem nyomkodni, miközben hallásom szerint Hyunjin, Minho és Han is megérkezik. Óvatosan pillantok az előbbire, aki éppen Felixszel tárgyalva hol-hol rám pillant. Egyedül Hyunjin az, akivel többet beszélgettem a bandából és úgy, hogy ő áll legközelebb Felixhez, próbálok vele jóban lenni.

Tekintetemet visszavezetem a telefon képernyőjére, amikor felém való közeledésre leszek figyelmes. A barátom és annak legjobb barátja láttán halványan elmosolyodom, főleg akkor amikor az utóbbi gyors öleléssel köszönt engem. Felix ledobja magát mellém és szó nélkül az ölébe húz, amire elnevetem magam és karjait derekam köré fonatom.