MELLÉKHATÁS /B.C./

Chapter Seventeen

/kereszt tűz/

Úgy érzem elfáradtam és a bennem levő káosz csordultig van abban a bizonyos pohárban. A majdnem lebukásunk olaj volt a tűzre azzal kapcsolatosan, hogy a bűntudat szétmarja a lelkem minden darabját. Nem tudom kiverni Hyunjin tekintetét a gondolataimból, miután azt hitte megcsalom Felixet. Mondjuk jól hitte, hiszen azt teszem. Rengeteg negatívum kering a fejem felett, akárcsak a dögkeselyűk az aznapi csemegéjüket kémlelve.

Félek ettől az egésztől, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez nem mehet így tovább. Felix egy szeretetteljes fiú, én pedig a bolondját járatom vele az apró hibái miatt. Ha ő volt a rossz fél a kapcsolatban, én mivé váltam?

Tányérok csörömpölése üti meg a fülem. Chris elhozott a lakásomba, hiába mondtam neki, hogy most egyedül szeretnék lenni. Éppen ebédet készít, amit úgysem leszek képes megenni. A csomó a torkomban csak egyre inkább növekszik úgy, hogy lassan már a levegővétel is nehézkes.

– Kész vagyok, gondoltam idehozom, itt kényelmesebb. – jelenik meg mellettem Chris két tányér tésztával a kezében, amire csak szaggatottan felsóhajtok. Szemeivel lassan méreget, miközben helyet foglal mellettem és a dohányzó asztalra pakolva teljes testtel felém fordul. – Na mesélj, min töröd a fejed?

Megrázom az említett részem, tekintetemet pedig a földre szegezem. – Annyira fáj a lelkem. – vallom be szánalmas nevetéssel. – Úgy érzem lassan lelki nyomorék leszek amiatt, mert megcsalom a barátom. – mosolygok keserűen.

– Ugyan már! Yas, te is tudod, hogy Felix nem adná meg..

– Akkor szakítanom kéne vele, nem megcsalnom! – szakítom félbe durván. A viselkedésem és hangsúlyom láttán arckifejezése elkomolyodik, majd megrázza a fejét. – Nem is akarok szakítani vele, hiszen szeretem. – suttogom magam elé meredve.

Bólogatással jelzi egyetértését. – Pontosan, nem is kell szakíts vele. Még mindig meg kell mutatnod, hogy ő az, akinek tennie kell a kapcsolatért. Neki kéne férfiként viselkednie. – von vállat.

Nagyot nyelve nézek szemeibe, amik végre megenyhülnek. Ismét kezébe vesz egy tányért, majd felém nyújtja, azonban én csak nemlegesen megrázom a fejem. Szemöldökét ráncolva húzódik hozzám közelebb, majd a tányérral együtt átveti karját a derekamnál, másikkal pedig egy pálcikát fog a kezében és felvesz vele egy kis falat tésztát.

– Egyél légyszíves! – emeli fel a falatot egészen a szám elé, amire szomorú mosollyal az arcomon kedvére teszek és hagyom, hogy etessen. Minden falat nehézkesen megy le, de Chris közelsége és támogatása elfeledteti velem a lelkiállapotom, mégha egy kis időre is. – Jót főztem? – érdeklődik teli szájjal, hiszen ő sem hagyja ki a kóstolást.

Halványan bólogatok, vállának döntve a fejem. – Nagyon jót, még a végén féltékeny leszek a tudásodra! – iróniám hallatán felhőköl. Teste melegét azonnal átveszi a lényem és kiráz a hideg miközben ő a hajamat simogatja. Ahogy felnézek, nem telik el pár másodperc, megszakítja a köztünk levő távolságot. Ajkaimat birtokba véve teszi félre az ölében levő tányért, majd derekamra markolva csókol tovább. Az érzéki és lusta csókját azonban én vagyok, aki elmélyíti. Szükségem van a teljes egészére valójából. Ahogy ez feltűnik neki, megbátorodva csúsztatja át a számba. Forró és szenvedélyes gesztusába sóhajtva túrok tarkójánál levő fekete tincsei közé, válasz reakcióként pedig határozottan ragadja meg a combomat és húz ülepére. Ujjai cél irányosan haladnak a szoknyám alatt egészen a fenekemig, amibe belemarkolva egy nyögést képez elő belőlem. Csók csatánkba vigyorogva simít végig nyelvével alsó ajkamon, még inkább pezsdítve a vérem.