Destiny Crossers = Sors Tévesztők (bnha next generation)

Macska a tiltott osztályon

A zuhogó eső olyan hangosan kopogott az autó ablakán, hogy még a rádióból szóló zenét is elnyomta. Daichi kicsit feszengve birizgálta a biztonsági övet. A tegnapi család látogatás segített kicsit az emlékeinek, de még mindig csak apróságok jutottak eszébe, meg a kínos dolgok. A srác véleménye szerint azok az emlékek túlságosan gyorsan visszataláltak hozzá.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kínos események mellett egy fontos emlékképsorozat is visszatért a srác múltjából. Egy apró darabka a nagy családi kirakósból.
-Minden rendben? Nagyon csöndes vagy.
-Minden oké apa csak elkalandoztam- mosolyogott rá Daichi Touya-ra.

-Lassan próbálj azért koncentrálni, mert mindjárt odaérünk.
-Nem úgy volt, hogy ide csak két hét múlva kell jönnöm?- dörmögte a srác.
-Szeretném, ha Hana-ékkal egyszerre tudnál kezdeni a UA falai között, szóval szóltam az osztályfőnöküknek, hogy előre hoztam a vizsgálatot- magyarázta a vörös hajú férfi- Nem kell izgulni csak kíváncsi vagyok arra, hogy milyen szinten van a képességed.
-Mit takarnak ezek a vizsgálatok?- kérdezte Daichi kíváncsian.
-Nem kell aggódnod. Bent leszünk az edzőteremben. Bábukon gyakorlunk. Szeretném látni milyen a kontrollod és, hogy mennyire tudod összhangban hozni a tüzed a szárnyaiddal.

-Enji-san azt mondta erős kontrollom van. Mondjuk neki csak a tüzet mutattam meg- vonta meg Daichi a vállát, mire az autó hirtelen befékezett.
-Te beszéltél vele?!- csattant fel Touya, mire a srác összerezzent.
-Nem kellett volna?
-Nem... vagyis... de... mindegy... hosszú sztori- sóhajtott fel a férfi- Csak kicsit meglepett. Nem volt veled bunkó ugye?
-Nem volt bunkóbb mint Shigaraki- válaszolt a szárnyas srác őszintén.
-Miről beszélgetett veled?
-Semmi fontosról, viszont Keigo-san elég érdekes dolgokat mondott- vakarta meg a srác tarkóját idegesen, mert a szőke hajú férfira még mindig csak homályosan emlékezett.

-Mit mondot Keigo?- kérdezte Dabi miközben leparkolta a kocsit és kiszállt egy nagy fehér épület előtt.
-Azt hogy, valami fedett akciót fogtok indítani a Halhatatlanok ellen, azt mondta, hogy ez valahol engem is érint.
-Ezt nem hiszem el! Csirkeagy már megint túl sokat pofázik!- morrant a vörös hajú férfi.
-Szóval igaz?
-Még nem biztos, csak egy lehetőség- magyarázkodott a srácnak.
-Benne vagyok- jelentett ki Daichi.
-Tessék?!
-Benne vagyok. Csináljuk. Az agymosásért még fizetniük kell.
-Nem foglak veszélybe sodor csak azért mert...

-Helló Vöröske! Végre ideértél!- harsogta egy női hang.
Az épület előtt egy fehér nyuszifüles nő állt mellette egy fehér hajú fiatalabb hölgy aki vidáman integetett Dabi és Daichi felé.
-Baszki elfelejtettem, hogy ez is ma van- morogta a férfi, majd mosolyt erőltetett az arcára.
-Mirko! De rég láttalak. Mit keresel itt?
-Összefutottam Eri-chan-al és úgy gondoltam, hogy akkor már elkísérem- mutatott rá a vörös szemű hölgyre.
-Jó újra önnel dolgozni Touya- mondta, majd rám nézett- Őt kéne megvizsgálni?- kérdezte.
-Nem Eri, ő a fiam, Daichi. Az egyik gyakornokomról lenne szó. Már biztos bent van az épületbe, szóval induljunk.
___________________________________________

Nao nagyot nyújtózott és eltolta a kerekesszékét az asztalától.
-Elmentem szünetre- szólt oda Kota-nak, aki erre értetlenül pislogott, majd levette a fülhallgatóját.
-Bocs mit mondtál... nem hallotalak. -Elmentem szünetre- ismételte meg a szőke hajú srác.
-Haver, nem kell mindenről szólni. Mászkálhatsz bárhová a lényeg, hogy a napi munkádat fejezd be és...- hajolt át a másik srác az asztalán, hogy átnézzen Nao-éra- Ttyű. Ez legalább hat eszköz. Azta! Pihentél te egyáltalán?
-Jó értettem. Megyek szünetre- nevette el magát a szőke hajú srác.

A lifttel lement a földszintre, mert meg akarta nézni az edzőtermeket. Épp a két épület részt összekötő folyosó mellett gurult el, amikor hirtelen megállította a kerekesszékét és visszatolatott. A felnőtt osztály ajtajában ott függött a kulcs. Nao fejében megfordult az a gondolat, hogy odamegy elfordítja a kulcsot és átnézz a felnőttek oldalára.
-Nox azt mondta veszélyes. Biztos nem ok nélkül figyelmeztetett. Hagyd annyiban- vonta meg végül a vállát a gyerek részleg felé fordulva.