Destiny Crossers = Sors Tévesztők (bnha next generation)

Vihar előtti csend

Daichi szemszöge:

-Az új osztálytársaim nagyon elevenek, ha kérdések feltételéről van szó- gondoltam magamban miközben követtem Isen-t és Ame-t az öltözők irányába.

Az elmúlt hetekben gyökerestül felfordult az életem, vagy inkább próbált visszarendezkedni a normális kerékvágásba... nem igazán bírtam eldönteni. A mostani két hét alatt végre le tudtam pihenni, megszűnt az a mókuskerék érzés, ami a Szövetségnél folyton áthatott. A gondolataim is tisztábbak voltak és végre nem azon kellett azon agyalnom, hogy mi történt előző nap. Talán ha azt mondom, hogy az emlékeim nagyjából fele visszatért, akkor hazudok a legkisebbet. Főleg a gyerekkorom emlékei, a családi ünnepek, az ikrek születése a nagybátyáméknál és a képességem megjelenéséről szólok voltak a legélénkebbek.

-Hé... Daichi- húzta el valaki a kezét a szemeim előtt, mire összerezzentem.
Pislogtam párat, a mellettem lépkedő vörös hajú srác idegesen rám mosolygott.
-Ohh...bocs Isen. Kicsit elvesztem a gondolataimban.
-Kurvára elbambultál haver! Majdnem nekimentél az ajtónak- tette hozzá Ame a szemét forgatva- Remélem a gyakorlati órán majd tudsz koncentrálni- tette hozzá morogva.
-Ame az istenért! Legyél már kedvesebb- szidta le Isen amin én csak mosolyogtam.
-Van egy olyan "aprócska" sejtelmem, hogy a haverod nem igazán bír engem- súgtam oda Isen-ek halkan, aki nagyot sóhajtott.
-Igen, ezt nem kell mondanod. Ne aggódj, az új emberekkel mindig ilyen, pár hét és feloldódik a jelenlétedben...főleg, ha úgy döntesz, hogy a mi társaságunkban maradsz.
-Nem terveztem más társaságot keresni, csak akkor ha zavar titeket a jelenlétem.
-Ugye ezt most csak viccnek szántad?! Tudod te, hogy mennyit aggódott érted Mirai és Hana?- kérdezte a vörös hajú srác, majd belépett a fiúk öltözőjébe.

E/3:

-Igazad lehet Isen- vonta meg a vállát a szárnyas srác- Köszönöm a bizalmat- tette még hozzá halkan, majd keresett magának egy szabad helyet.
Ame már tesinadrágban volt és nagyon uralkodnia kellett magán, hogy ne fintorodjon el. Valami miatt egyszerűen nem tudott megbízni Hana gyerekkori haverjában.
-Lehet, hogy csak túl sokat vagyok összezárva, azzal a szőke sündisznóval- gondolta a sötétbarna hajú srác, miközben a pólóját is átcserélte.
Tudta magáról, hogy új emberekkel való találkozás után el kell telnie pár napnak, hogy egyáltalán elkezdjen beszélgetni az illetővel, de Hana közvetlensége és Mirai miatt Daichi kivételt képezett.
-Lehet, hogy egy edzős órán ki kell hívnom egy 1-1 elleni harcra... Na az biztos, hogy rendezné az erőviszonyokat- gondolta Ame, majd elhessegette a gondolatott- Addj időt annak a te hű de makacs fejednek, hogy fel tudja dolgozni az új információkat- szidta le magát gondolatban.

-Azta! A te szüleid megengedték, hogy elmenj tetoválni, vagy ezt a Gonosztevők Szövetsége csinálta?- hallotta meg Ame az egyik osztálytársa hangját, mire arra felé fordult.
Szerencsétlen Daichi-t pont a legkiváncsibb, legkitartóbb osztálytársuk találta meg. A vöröses szőke hajú srác láthatóan nem akart a rövid ujjú tesi pólója alól kikandikáló türkiz színű mintáról mesélni, de pár perc múlva engedett a kíváncsi tekintetek nyomásának.

-A képességem aktiválásában van szerepe, születésem óta ott van- foglalta össze Daichi morogva, röviden és tömören, majd kilépett az öltözőből.
-Talán mégsem olyan rossz a srác- gondolta Ame, próbálva nem elröhögni magát.
-Gratulálok Tomoe! Alig telt el egy tanóra és neked máris sikerült magadra haragítanod az új srácot!- hangzott fel egy szarkasztikus fiú kórus a szoba végéből.
-Mégis mi rosszat mondtam!?
-Khm... személyes tér fogalma rémlik?- forgatta a szemeit Ame, már ő is kifelé tartva.
-Ilyen nincs! EZT PONT AME MONDTA?!- hangzott át egy bosszús kiáltás a lány öltöző felől.
A sötétbarna hajú srác egyből felismerte Hana hangját, mire folytott hangon elkáromkodta magát.
-Whao lányok. Nem is tudtam, hogy szerettek hallgatózni- nevetett fel Tomoe.
-Nem akartunk! De ha mindenki 90-decibellel beszélget, akkor nincs sok választásunk. Minden apró cseprő dolgot hallottunk Tomoe!- ordított át Kayla is.
___________________________________________