Igaz és őszinte

Bátyó

Egy újabb kirakat party a kirakat családjuk kirakat boldogságának bemutatására. Hogy Sasuke mennyire gyűlöli ezeket! Gyerekként még képes volt az ilyen összejöveteleket őszintén élvezni. Aztán amire tini korba lépett, rájött, hogy ez a világ mennyire álszent, kétszínű és undorító. Azóta nem tudja élvezni. Egy ideje még csak jóképet sem tud hozzá vágni.

Aztán amikor felismerte ennek a világnak a valódi arcát, rájött, hogy a saját világa sem jobb. Apja egyre többet és egyre visszataszítóbb módon hasonlítgatta bátyjához. Szülei kapcsolata egyre hullámzóbb lett. Az osztálytársai egyre idegesítőbbek. Ő pedig kétség kívül meleg. Amit még senkinek sem mondott el.

Ő is színészkedik. Ahogy mindenki körülötte.

Egy hazug világban él. És ő nem hajlandó tovább gyarapítani hazugságai vérmes hálóit, amelyek napról napra csak szorosabban és szorosabban fonják őt körül. Nem. Inkább távol marad mindentől és mindenkitől, amennyire csak tud.

Na, de mi a helyzet akkor Narutóval?

Körbenéz a hatalmas nappaliban. Mindenhol öltönyös és kisestélyis férfiak és nők, fiúk és leányok. A vállalatuk fontos tagjai, nívós partnerei és különleges ügyfelei. Mindenki, aki számít. Tudja, hogy nekik (is) köszönheti azt, hogy ilyen jómódban élhetnek. De az a rengeteg álszent és számító mosoly, az idegesítő vihogások és a legdrágább parfümök émelyítő egyvelege... Undorító!

Sasuke egyik kezével halántékát simogatja. Kezd megfájdulni a feje ettől a ricsajtól. A hangszórókból lágy jazz szól. Alapvetően nincs vele baja, de most rettentően bántja őt. Egy kis levegőre van szüksége, így a teraszajtó felé veszi az irányt.

Mélyet szippant a hűs októberi éjszakában. Hm, máris jobb! Jobb kezében itala. Lágyan megforgatja az aranybarna folyadékot, az üvegen halkan koppannak a jégkockák. Valahogy nem esik jól neki még kedvenc itala sem. Bal kezével zakója zsebében turkál. Megtalálja amit keres, majd dühösen rázza le a csuklójára tekeredett zsebet.

- Végre! - sóhajt egy nagyot. A korlátra teszi italát és már pattintja is a tüzet. Mélyet szippant cigarettájából. Orrát és tüdejét mentolos illat tölti meg - Istenem, de hiányzott már! - fújja ki szórakozottan a füstöt. A hétköznapokon nem cigizik, csak ha nagyon felbőszítik. Például, ha verekedésbe keveredik. Vagy amikor Kakashi közölte vele, hogy a kórházban kell önkénteskednie. Na akkor rögtön egy dobozzal is elszívott.

Naruto.

Gondolatai folyton folyvást a szőke, kékszemű angyalhoz térnek vissza. Még az sem zavarja, hogy deréktől lefelé lebénult. Hiszen Shizune is megmondta, egy nap biztosan lábra fog állni. Időre van szüksége csupán.

- Sasuke? - rángatja ki gondolataiból egy mély hang. Egykor oly fontos volt számára. Mára viszont talán a legvisszataszítóbb hangok egyike. Még arra sem méltatja, hogy felé forduljon vagy ránézzen. A másik mellé lép és ugyanúgy a korláthoz támaszkodik. Sasuke felé fordítja egy kicsit a dobozt, megkínálva őt. - Még mindig mentolosat szívsz?

- Ha nem tetszik, nem kell venni belőle - vonja meg a vállát és zsebre teszi azt. - Mit akarsz Itachi? Neked nem benn kéne lenned? Te vagy a vállalat új igazgatója, itt az ideje, hogy mindenkivel jópofizz - hangjából csak úgy csöpög a gúny. Mélyet szív a cigarettából. Le kell nyugodnia. Túl sokat mutatott magából már így is.

- Miért nem vagy bent te is? El kéne vegyülnöd... Talán még élveznéd is - mondja óvatosan. Mindketten az udvarban lévő tavacska felszínén visszatükröződő teliholdat nézik, ahogy az édes kupidó figura szájából csordogáló vízsugár lágyan ringatja azt. Mégsem látják. Tudatuk a másikra koncentrál.