Igaz és őszinte

Barátság extrákkal

- Naruto! - hallja a nevét, de nemigazán jut el a tudatáig, hogy reagálnia is kéne. Túlontúl gondolataiba merült. Az udvaron üldögél és azt a pontot nézi, ahova a minap leesett és beütötte a lábát. Az eset, ami után minden a feje tetejére állt. Ami összekuszált mindent. Még Sasuke is... - Naruto, hé! - hallatszik ismét, majd valami nehezet érez a vállán. Ijedten kapja oda a tekintetét. - Na, minden rendben? - kérdezi aggódva az arckifejezését látva.

- Persze... - válaszol még mindig a gondolatai hatása alatt állva. - Minden oké - motyogja. Fáradt, mind lelkileg, mind fizikailag. Valami nincs rendben, de nem tudná megmondani, hogy mi. Mi is ők most egymással Sasukéval? - Csak nagyon elgondolkodtam és megijesztettél - néz nevetve a másikra.

- Ha te mondod... - emeli fel kétkedően a szemöldökét. Ennél azért jobban ismeri, hogy az ilyeneknek bedőljön. De azt is tudja, hogy nem fogja elmondani. - Hogy érzed magad? Fáj valamid? Zsibbadás? Szédülés? Furcsa érzés?

- Nii-san, minden rendben van - mosolyog immár őszintén. Hálás bátyja törődéséért, de már kissé irritálja, hogy minden tizedik-húszadik percben ellenőrzik. - Nem fáj semmim, nem érzek semmi furát és nincs is semmi baj. Nézd! - csípi meg a combját, arcára pedig olyan nagy vigyor költözik, amilyenre talán még ő sem emlékszik. - Ez most fájt - magyarázza, mire Kurama is elmosolyodik. Annyira boldog, hogy eljött ez a pillanat. Még ha egy balesetnek köszönhetően is, ami közben a jóég tudja, mi történt. Talán csoda. Ezen a ponton még ezt is simán elhinné.

- Ugye tudod, hogy ezután nem menekülsz a fiziko elől? - néz rá szigorúan. Naruto nagyot sóhajt. Eddig legalább ki tudott alóla mászni, mert semmi hasznát nem érezte. Egyszerűen utálja. Nincs más oka, mint az, hogy minden adandó alkalommal emlékezteti őt a fizikoterápia arra, hogy milyen esetlen, magatehetetlen. Béna.

- Lehet, hogy most már nem is akarok menekülni - válaszol még magát is meglepve. - Nem, most már nem is akarok - folytatja immár elszántan. Igen, most már határozottan csinálni akarja. Hiszen van eredménye. Van értelme és most már ő is elhiszi, hogy valóban lábra fog állni egy szép napon. - Hamarosan a pályán fogok szaladni - határozza el magát.

- Naaa, azért ne ilyen sietősen - neveti el magát Kurama. - Ugyanezt a lelkesedést szeretném majd látni az arcodon, amikor legközelebb leküldelek a kisboltba - cukkolja.

- Ha csak a kedvem akarod tönkretenni, akkor akár mehetsz is - vágja be a durcát. Kurama nevetve rázza meg a fejét. Olyan kicsinyes ilyenkor.

- Nem, beszélni akarok veled - kezdi komolyan, mire Naruto érdeklődve néz rá.

**

- Gyerekek! - rikkantja el magát Mikoto a konyhában, mire Naruto, Kurama, Sasuke és Itachi dolgát félbehagyva indul el a hang irányába, ahol a két felnőtt mosolyogva várja őket.

Itachi sejtelmesen mosolyog.

Ezuttal Kurama arca az, ami semmilyen érzelmet nem mutat. Szemei vadul csillognak.

Naruto zavart, látszik, hogy teljesen máshol jár.

Sasuke érzi a változást, hogy valami történni fog. Ahogy azt is azonnal tudja, hogy ő az egyetlen, aki semmit sem tud. És ez felettébb zavarja. Ösztönösen Naruto mellé húzódik. Jól esik neki a közelsége.

- Bejelenteni valónk van - kezdi vidáman Fugaku és átöleli feleségét. Itachi és Sasuke szemöldöke ráncba szalad. Sasukét megnyugtatja, hogy bátyja sem tudja, miről van szó. Ezekszerint még lesz más is.

- Ugye nem kistesónk lesz? Akkor láttalak titeket ilyennek utoljára, mikor elmondtátok, hogy Anya Sasukéval terhes - jegyzi meg Itachi. Imádja az öccsét, meg minden, de nem bírná ki mégegyszer.