Igaz és őszinte

"B" oldal

- Kyuu, segíts kérlek - néz rá kétségbeesetten bátyjára, miután becsukják maguk mögött a szoba ajtaját. Kurama felkapja a fejét a becenévre, nem is emlékszik rá, mikor hívta őt így Naruto utoljára. Ha már így nevezi, nagy lehet a baj.

- Mi történt? Ha nem akarsz menni, nem muszáj, szólok nekik, és... - mutat a háta mögé és már fordul is ki.

- Nem! Dehogy! - kiált utána és automatikusan hajol előre, hogy elkapja a kezét, de túl messze van. Egy pillanatra megdermed a felismeréstől. Kezd pánikba esni.

- Hé, Otuto, mi a baj? - hajol le hozzá aggódóan. - Mi bánt?

- Én... én... Kyuu, én félek... mi lesz, ha nem tetszem nekik, ha... ha csak teher leszek és...

- Ha valóban így lesz, hívj és személyesen verem be annak a beképzeld Uchihának a képét, amelyik bunkózott veled. De én nem aggódnék a helyedben, Perverzke - Naruto kicsit felkuncogott a becenéven. Kurama Sasukét hívja így maguk között, mióta rájuk nyitottak, amikor az egyik Pokemon filmet nézték egymás ölében. - majd vigyáz rád. Oda van érted, meg vissza - mondja sokat sejtető hangsúllyal, miközben mégjobban összekócolja a haját.

- Csak barátok vagyunk, semmi több - reagál kissé durcásan fivére meglehetősen perverz hangsúlyára.

- Olyan kis hülye vagy néha Öcskös - sóhajt drámaian. - De így szeretünk - cukkolja, mire Naruto mellkasa előtt duzzogva összefonja a kezeit.

- Kabbe Kurama - motyogja a másik irányba nézve.

- Na, ne hisztizz - áll fel vigyorogva. - Inkább mondd, mit pakoljak be neked a hétvégére. - Naruto arca morcosból egy pillanat alatt ijedtté válik. Már-már le is sápad. Ő erre nem is gondolt!

- Kyuu, nincs mit felvennem - nyüszít szinte sírós hanggal. - Nem voltam kint... nem is tudom mióta! A kényelmes göncökön kívül nincs semmi normális ruhám! Kyuu-nii, kérlek, segíts! - néz rá kétségbeesve, mire bátyja elneveti magát.

- Ne félj, amíg engem látsz! - mutat magára vigyorogva. - Még megvannak a ruháid?

- Szerintem igen - bólint elgondolkodva. - Ero Sennin biztosan nem dobta ki őket.

- Na látod, meg is van oldva. Megyek és hozok be neked néhány dolgot. Itt leszel még vagy már Perverzkééknél?

- Szerintem itt, megvárunk. Gyors leszel, ugye?

- Mire megnézitek a Pokemon második felét, itt leszek - kacsint rá, miközben kinyitja az ajtót, biztosra menve, hogy a kint várakozók is hallják a mondatot. - Innen a tiéd - bök a fejével hátra Sasukére nézve, aki érti a célzást.

- Mizujs, Dobe? Indulhatunk? És mi van a Pokemonnal?

- Á, csak szívja a vérem a múltkori miatt - legyint lemondóan. - Viszont hoz nekem néhány dolgot, utána mehetünk. Jó így nektek?

- Persze - bólint. - És mit szeretnél addig csinálni? - Naruto halványan elmosolyodik, ahogy tudatán végigfut az ötlet.

- Mi lenne, ha megnéznénk a Pokemon második felét?

Odakint egy fiatal férfi meglepetten néz az ajtóra: a szobából jól hallhatóan két fiatal boldog nevetése szűrődik ki.

**

- Na? - gurul ki a szobából Naruto szégyenlősen, miután fivére megérkezett a ruhákkal és segített neki átöltözni. Sasuke még levegőt is elfelejt venni, ahogy meglátja az ő szőkéjét: kócos haját kissé megzabolázták, szokásos narancs-fekete melegítő együttese helyett pedig egyszerű fehér pólót és szürke szövet nadrágot visel, hozzáillő szürke sportzakóval, lábán fekete tornacipő. - Hé, Sasuke, minden oké? - veszi észre a másik furcsa viselkedését.