Igaz és őszinte

Behívó

Csodás kora nyári reggelre virradt Konoha: a madarak csicseregnek, a hőmérséklet éppen megfelelő, a Nap sugarai mosolyogva simogatják a házak falait. Az utcákon a korai időpont ellenére is nagy a nyüzsgés: a középiskolások izgatottan szaladgálnak, a fiúk öltönyük után, a lányok fodrászukhoz egy utolsó igazításra. Nagy nap a mai: elballag a végzős osztály.

Sasuke és Naruto egymás karjaiban ébrednek. Csodálatos estén vannak túl és izgatottak a mai nap miatt. Narutónak múlt héten sikerültek a vizsgái, így ő is teljes értékű diákként vehet részt az ünnepségen.

Rettentő ideges. Ha nem rágta volna mindenki a fülét emiatt már hetek óta, biztosan a lábát ki nem tenné az ajtón a mai nap folyamán. A fizikoterápia nem hozza a remélt ereményeket, még mindig tolószékében ül. És pont emiatt nem akar nyilvános helyre menni. Nem akarja, hogy megbámulják, hogy sajnálják. Semmit nem akar, csak Sasukével boldog lenni.

- Dobe, még mindig? - simogatja meg mosolyogva Sasuke a szőke grimaszba torzult arcát. Szinte látja a gondolatait a másiknak, ahogy beképzeli magának azokat a hülyeségeket, amiket szokott. - Ott leszünk mindannyian: Kakashi, Sakura, Neji, Kiba, Hinata, Kurama, Itachi és én is. Sőt, még Minato-san is. Nem aggódd túl, mert felesleges! Tökéletes lesz a mai nap. Csak élvezd és ünnepelj velünk! Megérdemled, nem kis teljesítmény, amit elértél ebben az évben. Kapis? - csókolja meg a homlokát, mire egy apró bólintást kap válaszul. - Gyere, készülődjünk - kócolja össze a haját, csak hogy kizökkentse letargiájából.

- TEME!

Sikerült neki.

**

Minato alig bír megmaradni az ágyában: ma kisebbik fia elballag és átveheti bizonyítványát. Ő pedig hosszú idő óta először hagyhatja el a kórházat. Fél éve tért magához a kómából.

Nem volt könnyű, főleg az elején. Teste nem engedelmeskedett neki, olykor a legegyszerűbb szavakba is beletört a nyelve, máskor pedig a mondat közepén felejtette el, mit is akart mondani vagy kérdezni. De a legnehezebb az a tény volt a számára, hogy szeretett felesége, Kushina már nem lehet mellette. Naruto állapota csak fiának köszönhetően nem rendítette meg annyira, aki folyton azt bizonygatta, hogy jól van, fejlődik és egyszer fel fog állni onnan és újra a pályán fogja lőni a győztes gólokat. Hitt neki. Hinni akart neki. Ahogy most is teszi.

Mára már csak néha-néha hibáz el szavakat, teste felett is egyre jobban szerzi vissza az irányítást. Ma még ő is tolószékben fog részt venni az ünnepségen, de csak azért, mert nem biztos benne, hogy másképp kibírná. Még nagyon gyorsan kifárad.

**

Kurama rettentő ideges. Mióta édesapjuk magához tért, rendezték a viszonyukat, azonban a Napnál is világosabb, hogy sem az apja, sem az öccse nem viheti tovább a céget még egy jó ideig. Jiraiya pedig kezd besokallni. Nem csodálkozik rajta, hogy őszinte legyen. Egyedül valóban hatalmas teher lehet.

Tudja, mit kell tennie. De abban már közel sem biztos, hogy ezt is akarja tenni.

Ma meg fogja hozni a döntést, ebben biztos!

**

Fugaku és Mikoto mérhetetlen büszkeséget érez:

Itachi már teljesen önállóan vezeti a cégüket, és remekül csinálja.

Naruto és Sasuke kapcsolata szinte tökéletes. Mindketten boldogok.

Naruto letette a vizsgáit és szépen gyógyulgat. Még ha ő maga nem is elégedett az ütemmel. Hiszen már képes lépéseket megtenni! Igaz, még csak segítséggel, még nem tudja megtartani magát, de lábait már mozgatja. És ez hatalmas előrelépés!