Miután le csesztem úgymond Jungkookot vissza mentem a többiekhez.
-Mikor mész dolgozni?-Kérdezte meg Jin. Ő tényleg olyan mint egy igazi anya.
-2 hétig nem megyek mert eddig hejettesítettem a munka társam aztán most cseréltün, és le dolgozza amit én hejette.
-AZ JÓ!!! Legalább többet tudon 8 lenni.-Mondta Suga örömtáncot járva. Én csak nevettem persze Tae-val együtt.
-Nekünk ma van próbánk. El jössz?-Kérdezte RM. A többiek az arcomba bujtak és kis kutya szemekkel néztek rám.
-Nem hagynám ki semmi pénzért.-Szólaltam meg fülig érő mosollyal.
-EZ AZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!-Mindenki konkrétan fel orditott. Én csak ott nevedgéltem.
Annyira örülök, hogy itt lehetek. Van egy olyan érzésem, hogy a napjaim nem lesznek annyira szürkék mint eddig. Már most többet mosolygok és nevetek mint eddig. Én nem nagyon vagyok az a mosolygós tipus, de ők ki hozzáők belőlem. Nem tudok nem úgy rájuk nézni. hozzájuk szólni. Olyan élet vidámak. Bárcsak én is ijen lehetnék. De hát akár hányszor jól éresztem eddig magam vaami mindig el rontotta. Ezt most senki vagy semmisem tudja majd!
YOU ARE READING
Bárcsak örökre az enyém lehetnél/BEFEJEZETT/
FanfictionJeon Jungkook erről a névről mindenkinek egy híres énekes jut eszébe meg a BTS. Nekem nem. Nekem egy olyan ember jut az eszembe aki a kutyájával majdnem fel lökött. De ennek öszönhetem a karieremet is meg azt, hogy van valamkim aki szeret. Liza vagy...
