Nagy nehezen el aludtam (azt nem akarom mondani, hogy az ölelésébe).
+Reggel+
Arra keltem, hogy az én drága nyuszikám éppen próbál úgy ki mászni mellőlem, hogy ne kelcsen fel. Mint halottátok nem nagyon jött neki össze, ezt szóvá is tettem.
-Nem jött össze.-Mondtam reggeli hangomon.
-Te mindenre fel kelsz?-Kérdezte nevetve.
-Aha-Mondtam oriási nagy mosolyal és fel ültem.
-Majd gyere le reggelizni.
-Oksa.-Ezzel nyomott egy puszit a homlokomra és ki ment.
Nagy nehezen ki mentem az ágyábol és be mentem a szobámba. Fel vettem valami normálisnak mondható ruhát.
Meg etettem pókom és ki húztam a belem enni. Miközben le mentem eléggé el gondolkodtam. Nem szeretnék az a tipik csaj lenni aki be depizik. Nem! Én ugyan olyan fogok maradni mint most vagyok. Hisz sok mindenek örülhetek. Nem de? Itt vannak a fiúk. Van egy csodálatos barátom. Egy meg értő főnököm. Egy cuki pókom. És ez majdnem mind egy kutyának köszönhető aki úgy gondolta elém vág. Egyetlen dolog van ami miatt szomorkodhatok. Azok pediga szüleim. De csak ez az egy. Nem engedem, hogy ez el roncsa az életem. Csodás életem van. És ez maradjon is így!
YOU ARE READING
Bárcsak örökre az enyém lehetnél/BEFEJEZETT/
FanfictionJeon Jungkook erről a névről mindenkinek egy híres énekes jut eszébe meg a BTS. Nekem nem. Nekem egy olyan ember jut az eszembe aki a kutyájával majdnem fel lökött. De ennek öszönhetem a karieremet is meg azt, hogy van valamkim aki szeret. Liza vagy...