/Liza szemszöge/
Nagyon kedvesek a fiúk és tudom, hogy próbálják kicsit vissza fogni magukat a hülyéskedésben. Ezért még majd le cseszem JK-át. Meg van mikor kis korotokban a szüleitek mindig azt mondták, hogy ,, Ne álj szóba idegenekkel". Na én ezt meg szektem, de még szerencse. Jungkook már most többet foglalkozik velem mint bárki eddigi életemben. Tudom, ez nagyon úgy hangzott mint egy közhej de hát ez van! Melette, na meg a többiek melett bisztonságban érzem magam. Bárcsak örökké tartana, de egyszer mindennek vége lessz. Ami miatt szomorú vagyok. Senkinek sem lehet örök nyugta csak a hosszú kínok után amiket át élt és utánna mindennek vége. Azt mondják vannak olyanok akik tudják, hogy fognak meg halni. De remélem én boldogan fogok.
Miközben az életemet gondoltam át csak annyit hallottam, hogy valaki szólogat. Az elöttem ülő Namjoon volt az.
-LIZA!
-Bocsi csak kicsit el gondolkodtam ezen azon.
-Nem gond. Amúgy te mit is dolgozol pontosan?-Kérdezte igen csak kíváncsi arc kifejezéssel.
-Egy kávézóban vagyok takaríttó de ez csak ideinglenes.
-Ezt, hogy érted?-Kérdezte Jin.
-Úgy, hogy csak addig leszek ott míg nem lessz rendes állásom.- Mondtam neki kicsit vissza húzódobban.
{Remélem eddig tetszik. Nem bisztos de nagy részt szombat, vasárnap lesznek részek. Pusszancs}
ESTÁS LEYENDO
Bárcsak örökre az enyém lehetnél/BEFEJEZETT/
FanficJeon Jungkook erről a névről mindenkinek egy híres énekes jut eszébe meg a BTS. Nekem nem. Nekem egy olyan ember jut az eszembe aki a kutyájával majdnem fel lökött. De ennek öszönhetem a karieremet is meg azt, hogy van valamkim aki szeret. Liza vagy...
