/Jungkook szemszöge/
Liza már alszik. Mi lent ülünk és csináljuk amit mindig. Magyarán: RM (Apa) és Jin (Anya) meg beszélik a holnapi tehendőket. Jimin (Kis ujj), Tae (zabagép) és Housek (Báttyó) chipsért versenyeznek. Én (Nyuszi) nézem a tv-t, Suga (Álmos) pedig melettem alszik. Már a 10. csatornánál tartottam amikor halottam egy sikonyálást. Aztán meg láttam egy épen az emeletről le rohanó Lizát.
-Mi a baj Lizliz?-Kérdeztem meg aggódva. Ő csak el kezdett sírni. Én egyböl kapcsoltam. Oda mentem hozzá meg öleltem és le ültettem.-Mi történt?-Kérdeztem meg még egyszer. Mire már mindenki ide figyelt. Suga be tolakodta magát Liza másik felére és ő is meg ölelte.
-Meg-Meg...Hal-Haltak... a-a... szü-szüleim.-Tört ki belőle a sírás.-El-el kell mennem New York-ba.
-Veled megyünk!-Mondta anya. Mi egyet értően bólogattunk.
-Nem engedem, hogy egyedül menny el a föld másik felére. Főleg nem ijen állapotba.-Mondtam mire mindenki bólintott és át ölelték.
-Magán repcsivel megyünk!-Jelentette ki Apa.
-Köszönöm fiúk, hogy el jöttök.-Mondta már csak szipogva a lány.
-Ez már csak természetes.-Mondta Jin.-De most mindenki aludni!! Namjoon te is!!!
-Oké anya!-Mondta mindenki egyszerre.
Szegény Liza. Meg haltak. De miben? Nem szeretném ki kérdezni, majd valahogy ki derittem.
YOU ARE READING
Bárcsak örökre az enyém lehetnél/BEFEJEZETT/
FanfictionJeon Jungkook erről a névről mindenkinek egy híres énekes jut eszébe meg a BTS. Nekem nem. Nekem egy olyan ember jut az eszembe aki a kutyájával majdnem fel lökött. De ennek öszönhetem a karieremet is meg azt, hogy van valamkim aki szeret. Liza vagy...
