Sikeresen felhívtam mindenkit. Már csak egy ember van. Valami Shin. Vele van a legtöbb képe. Beütöttem a telefon számot és már ki is csöngött.~
~Hello itt Shin!-Szólt bele a telefonan.
~Szia! Én Jeon Jungkook vagyok Liza barátja. Elkísértük a barátaimmal a szülei temetésére és arra gondoltam, hogy ide hvom a régi barátait egy kis meglepetés képpen.-Mondtam el neki a tervem.
~Már évek óta foggalmam nem volt Liza-rol. Én voltam a legjobb barátja és itt, hagyott minden szó nélkül.-Mondta komoran.
~Hidd el már nagyon meg bánta, csak hírtelen felinudásból ment el.-Mondtam neki.
~Haaaaj... Hányra mennyek és hova?-Kérdezte meg végül derekét beadva.
~A szülei házához, 13.00-ra.-Mondtam majd elköszöntünk és letettem.
Sikerült mindenkit ide rendelnem. Remélem nem lesz semmi gond. És remélem örülni fog Liza.
%13.00%
Már mindenki itt van csak Liza-ékra várok.
-Szóval te vagy az aki felhívott.-Jött oda gondolom Shin.
-Igen.-Bólintottam egyet.
-Tudod Megharaguttam Liza-ra, de amit mondtal, hogy megánta és, hogy hírtelen felindulásbol tette. Ráébresztett, hogy csak is a szülei miatt hagyott itt mindenkit.-Mondta egy kisebb mosolyal.
-Add vissza!!-Hallottam meg Jimint kintről.
-Most jönnek!-Súgtam kiabálva (Én sem értem xd) és mindenki csöntbe maradt.
-Hat gondolkozzak.... Nem!-Hallottam meg Lizi hangját is. Erre benyitott és, ahogy meglátta a régi arátait, szó szerint megfagyott.
CITEȘTI
Bárcsak örökre az enyém lehetnél/BEFEJEZETT/
FanfictionJeon Jungkook erről a névről mindenkinek egy híres énekes jut eszébe meg a BTS. Nekem nem. Nekem egy olyan ember jut az eszembe aki a kutyájával majdnem fel lökött. De ennek öszönhetem a karieremet is meg azt, hogy van valamkim aki szeret. Liza vagy...
