Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

5.rész

Olivia Delon szemszöge:
Reggel arra keltem, hogy valaki konkrétan rám ugrott. Az a valaki nem más volt, mint Sophie. Egy nagy "párnacsata" után lementünk reggelizni, majd én elkészültem. Egy egyszerű farmert és egy színes topot vettem fel egy oversize fehér inggel és már indultam is a Mickkel megbeszélt helyre. Catlyne kölcsön adta az autóját így nem volt több az út mint 20 perc. Mick már ott várt a hangulatos, kellemes kis cukrászda előtt ahova fiatalként suli után mindig beültünk leckét írni. Igazából nem láttuk egymást már vagy öt éve, ha őszinte akarok lenni nem így néztem ki, mint most. Én amolyan jó tanuló, visszahúzódó kis egér voltam, míg Mick a népszerű, jó tanuló sportoló volt. És az se segített, hogy ahhoz a személyiségemhez szemüveg és fogszabályzó is társult.

-Szia Mickey!-köszöntem a fiúnak.

-Olivia? -kérdezte meglepetten- Hogy megváltoztál, fel se ismertelek. Ne vedd sértésnek tök jól nézel ki.

-Köszönöm! Na, de mesélj, hogy vagy?

-Jól, képzeld anya is eljött erre a futamra.

-Már várom, hogy lássam. Annyira hiányzik. És, hogy viseli? - lehet öt éve nem találkoztunk, de a telefont nem felejtettük el ezért nagyon jól tudom mi történt az édesapjával.

-Azt mondja jól van, de mind tudjuk, hogy ez nem igaz.

Még beszélgetünk ilyen alap dolgokról. Nem értem miért, de mindenki megkérdezi meddig maradok vagy mihez kezdek ezután. Miután megbeszéltük Mickkel, hogy ezután jobban tartjuk a kapcsolatot, majd elindultam a reptérre a barátnőmért. Mikor oda értem megláttam a vidám mosolygós Emilyt.

-Annyira hiányoztál! -borultam nyakába- Jól utaztál?

-Naná! Képzeld találkoztam egy helyes franciával. A neve Pierre és nagyon jól nézz ki. Vagy ezt már mondtam? Na mindegy, veled mizu?

-Képzeld találkoztam Mickkel.

-Ennek nagyon örülök. De mikor kell kint lennünk a pályán?

-Hát ha időben ott akarunk lenni, akkor ideje indulnunk.
Az út nem telt csendben. Emily berakott egy olyan lejátszási listát, amin a közös kedvencein vannak ezért mire megérkeztünk mindkettőnknek megfájdult a torkunk.

Charles Leclerc szemszöge:

Már korra reggel kint voltam a pályán. Éppen az öltözőm felé tartok, amikor is összetalálkoztam Pierre barátommal:

-Hello mate!

-Hello! -köszönt vissza a francia.

-Milyen volt az út?

-Ilyen jól sosem repültem soha. -mondta hatalmas mosollyal az arcán.

-Csak nem egy hölgy van a dologban?-kérdeztem meg pedig tudtam a választ.

-De, úgy hívják Emily. A barátnőjéhez jött, aki épp szakított a seggfej barátjával. És képzeld Monacóban lakik az apja éttermét vezeti.

-Biztos különleges lány lehet, ha ennyire elvarázsolt. Legutóbb akkor voltál ennyire vidám egy lány miatt, amikor megismerted Lizát. Azóta csak egy éjszakás kalandjaid voltak.

-Tudom, de ez a lány más volt. De hagyjuk is úgyse láttom már.

Elköszöntem Pierretől, majd átöltöztem a pilóta overálomba és meg kerestem Carlost.

-Na végre meg vagy. -Mondtam kimerűlten- Már az egész boxutcát át kutattam.

-Bocs haver, Izával beszéltem. De miért kerestél? valami baj van?

-Nyugi, minden oke.

-Akkor jó. Figyi tegnap láttam Avát, nem tűnt valami boldognak.

-Hát nem is volt az...mivel szakítottam vele.

-Épp ideje volt. -mondta a spanyol, mintha azt mondtam volna, hogy lecserélem az autóm. Mondjuk lehet igaza van.- Szerintem keressük meg Matteot és a flancos turistádat. -bokszolt a válamba nevetve.

-Ez nem vicces! -rivalltam rá a csapattársamra- Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy kicsoda?

........................................................................................

Remélem tetszett ez a rész is. Amilyen hamar csak tudom hozom a kövi részt is.😇💖