Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

50.rész 🤍🥹

Belépve a klubba megcsapot a pia szag. Leültünk egy valamivel félre esőbb boxba, Andrea és Joris elmentek valami piáért, addig Arthur-ral ketten maradtunk. Elmeséltem neki, amit Via mondott, erre az öcsém azt javasolta tartsuk meg a golfklubban. Ez nem is lenne rossz ötlet, ha nem szombatonként lenne a csúcs forgalom ott. Visszaértek a fiúk és elkezdtünk „szórakozni". Joris és Thuthur elmentek felmérni a terepet, azaz csajozni. Nem sokkal később vissza is értek két csaj társaságában. Egy félóra elteltével mind a négyükben hatalmas mennyiségű alkohol volt. Andrea kiment beszélni a barátnőjével, Arthur és a vele lévő csaj elmentek táncolni, még Joris és az ő csaja zavartalanul nyalták-falták egymást. Én meg úgy voltam vele írók Via-nak, hogy hol is vagyok, hogy tudja minden oké. Nem vártam választ tőle, mivel egy órája láttam, hogy alszik, de amint elküldtem jött is a válasz.

„Oké. érezd jól magad!"

Majd írta, hogy lefekszik véglegesen is. Éppen elraktam a telóm mikor mindenki visszatért és plusz két csaj is. Az egyiknek hosszú fekete haja volt, nem ismertem őt, de a másikat igen. Ava.

-Lám lám lám. Charles Leclerc. Hol hagytad a kis barátnődet?

-Ava, először is nem a barátnőm, hanem a mennyasszonyom. Másodszor nem tartozom neked magyarázattal, hogy mikor kivel vagyok.

-Ja Charles! Mintha engem érdekelne. Hadd mutassam be neked a barátnőmet Valery-t.

-Hali! Valery vagyok! -nyújtotta felém kezét, de én csak egy kissé flegma köszönést ejtettem meg.

-Hello!

Mind kiderült a két csaj, aki az öcsémmel és Joris-sal voltak azok Valery és Ava barátnői. Már egy órája ott ültünk. Ava egyfolytában beszólogatott nem csak nekem, de a fiúknak és lányoknak, az állítólagos barátnőinek. Már nem bírtam elviselni, csak tűrtem és tűrtem, mert a fiúk jól érezték magukat a lányokkal. De a türelmem addig tartott, amíg a szájára nem vette Via-t:

-Na és Charles a kis barátnőd, bocsánat mennyasszonyocskád -Mondta gúnyosan.- még mindig több csávóval kavar egyszerre?

-Ezt most fejezd be!

-Mi az fáj az igazság?

-Ha még egyszer a szádra mered venni Oliviát, komolyan mondom megfolytalak! Hívj, ha kell segítség velük! -Mondtam Andrea-nak miközben a másik kettőre mutattam. És elindultam kifelé, mikor valaki megállított.

-Hé várj! Nézd, én nagyon sajnálom, amit Ava csinált az előbb.

-Kösz, de jobb, ha most megyek mielőtt megfolytom őt.

-Oké! Örültem, hogy megismertelek Charles! -Mondta, majd kacsintott egyet.

Olivia Delon:

Ma van csütörtök, azaz ma jön haza Charles. És elvileg ma megyünk még ruhát vadászni.

Reggel felkeltem, gyors elvégeztem egy kis arcápolást és felöltöztem. Egy farmert, egy fekete-fehér csíkos felsőt és egy vékony, de mégis vastag szövet kabátot vettem fel -mivel ősz végéhez képest nagyon kellemes volt az idő. Reméljük szombatig így is marad.- és elindultam Emily-hez.

Már a lépcsőházban hallani lehetett a veszekedést, ami a barátnőm lakásából hallatszott ki. Felérve a megfelelő emeletre, bekopogtam és egy frusztrált Emily nyitott ajtót.

-Ah Oli! De jó, hogy itt vagy! Mond meg ennek az öntelt, csaló, pofátlan franciának, hogy végeztünk!

-Szia Olivia! Lennél szíves lenyugtatni a barátnődet? Teljesen megbolondult.