Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

28.rész

Olivia Delon:

-Sziasztok! -Köszönt nekünk Nicholas.

-Szia! - Viszonoztam cselekedetét.

-Azt hiszem mi még be se mutatkoztunk. Nicholas Richard. -Nyújtotta a kezét Charles felé, aki egy zavarodott pillantás után elfogadta azt.

-Charles Leclerc.

-Szóval... ti most együtt vagytok? -Kérdezte Nicholas csalodottan.

-Igen, nem rég óta. -Válaszoltam Nicholasnak míg Charlesra lágyan mosolyogtam egyet.

-Örülök nektek!

-Köszönjük! -Mondta Charles. Majd minden bátorságomat összeszedve megszólaltam.

-Nick, tudunk beszélni a szertartás után?

-Persze. De most megyek, mielőtt a mennyasszony sárkánnyá változik. -Mondta nevetve, mire Charles és én is nevetésben törtünk ki.

A szertartás gyönyörű volt. A szertartás Nicholassék vidéki házánál volt. A meleg miatt a kertben volt a fogadás. Charles és én is jól éreztük magunkat. Éppen azon nevetünk, hogy Charles kiparodizálta az egyik vendéget, akinek olyan volt a haja, mint egy karácsonyfa, és ezen az élénk sárga ruhája se segített.

-Sziasztok! -Jött oda Nick.- A nővérem küldőt, megkérdezni minden rendben van-e, mert ő és a férje kicsit elfoglaltak.

-Tudunk beszélni? -néztem fel rá félénken. Nem azért féltem, hogy nemet mond, hanem, hogy igent és tényleg beszélnem kell vele. Majd fejével igent biccentett válaszként.

-Megyek, hozok még valami piát! -Mondta a barátom és egy biztató pillantás után el is tűnt.

-Boldog vagy?

-Igen. -Tűrtem el egy kósza tincset a fülem mögé.- Mármint ne vedd magadra.

-Örülök, ha boldog vagy. És... meséltél neki a tudod miről?

-Nem és még nem is tervezek.

-De ugye tudod, hogy előbb vagy utóbb el kell neki mondanod, ha komolyan gondolod vele.

-Tudom, de ez nem ilyen könnyű.

-Nekem az volt. -Válaszolt egy igen jelentős pillantással.

-Tudom, de az valamiért más volt. De most térjünk vissza az eredeti témára. Én szeretném, ha barátok lennénk.

-Annak nagyon örülnék! -Ejtett meg egy baráti mosolyt, majd ölelésébe vont.

Miután Charles visszaért, olyan jól elbeszélgetett Nicholassal, hogy engem teljesen kizártak a beszélgetésből.

3 hét múlva...

Charlessal mindketten a családjainkkal töltöttük a nyári szünetet, egészen holnapig, ugyan is holnap után lesz Matteo és Catlyne esküvője, ahova a Leclerc család is meg van hívva. Én most épp itt vagyok Matteoék házában a kis Sophieval, még ők az utolsó dolgokat fixálják le a nagy nap előtt.

-Oli néni, a nagyiék mikor jönnek? -Kérdezte Sophie édes hangján.

-Nem tudom angyalom, lehet csak az este érkeznek meg. -Olyan szomorú lett egy perc alatt, hogy bűn lett volna tovább nézni az a bánatos arcocskát.- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a boltba és utána csinálnánk valami finom vacsit?

-Kaphatok fagyit?

-Hát, hogy a viharba ne kaphatnál. -Mosolyodtam el. Már a boltból jöttünk ki, mikor a telefonom pityegett egyet, jelezve, hogy üzenetem jött. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon, mikor leolvastam a feladó nevét. Charles.

Megérkeztünk a hotelbe. Annyira hiányzol.

Te is nekem. Holnap, ha van kedved találkozhatunk.

Örömömre szolgálna.

Mi történt veled?
Lenyelted a sznob szótárt?

😂😂😂
Mit csinálsz?

Éppen haza felé tartok Sophieval.
Utána peddig vacsit fogunk csinálni.

Jól hangzik.

Most mennem kell. Később beszélünk!

Annyira belemerültem a Charlessal való beszélgetésbe, hogy egy pillanatra levettem a szemem Sophieról. Azonnal keresni kezdtem, de megnyugodtam, mikor megláttam egy ismerőssel.

-Anya! -Léptem oda hozzájuk.

-Szia kicsim! Hogy vagy?

-Jól, csak megijedtem, hogy Sophie eltűnt. De te mikor érkeztél?

-Nem rég óta. Éppen a hozzátok tartottunk, megkellett állnunk venni egy kis vizet.

-Várj! Mi az, hogy nektek? -Ráncoltam össze a homlokomat.

-Hát az apáddal összetalálkoztunk a reptéren, és felajánlotta, hogy elhoz.

Kicsit furcsálltam, mivel attól, hogy nem haragban váltak el, de azért ennyire jobban sem voltak. Másnap kb az egész napot Charlessal töltöttem. Az utáni nap, az esküvő napján mindenki itt volt, aki számított. Anyáék, Catlyne szülei, Charles és a családja, Emily és Pierre, Carlos és Isa. Matteoék nem akartak nagy felhajtást, olyan cuki volt mikor a bátyám felkérte Emilyt a tanújának. Minden tökéletes volt, már a vacsorán is túl voltunk.

-Hogy lehet, hogy Catlyne nem is hasonlít a szüleire? -Kérdezte Charles.

-Azért, mert nem ők az igazi szülei. Öt éves korában meghaltak autóbalesetben. -Miután ezt a témát kibeszéltük Carlosékkal beszélgettünk, mikor Matteo megkocogtatta a poharát jelezve, hogy mondana valamit.

-Köszönjük, hogy eljötettek, hogy velünk ünnepeljetek. És én és Catlyne mondanánk valamit.

-Terhes vagyok! -Mondta ki a sógornőm. Mindenki gratulált nekik, majd Matteo hangosan feltette a nekem és Charlesnak címzett kérdését, hogy nem akarunk-e mondani nekik valamit. Egyből tudtam mire céloz.

-Szerintem itt az ideje elmondani nekik. -Súgta oda a fülembe a barátom.

-Lehet igazad van. Nos...mi...én és Charles együtt vagyunk!

-Jaj drágáim mondjatok valami újat! -Mondta Emily.- Mármint ne vedd magadra, de ez egyértelmű volt. Én mondjuk már a Brit nagydíjon tudtam. Anyudék meg nem hülyék.

-Tényleg ennyire átlátszó volt? -Kérdezte szomorúan Charles.

-Eléggé. -Mondta szinte mindenki egyszere.

Egy hét van még a szünetből. Charles és én éppen úton vagyunk Santorini-ra. Megbeszéltük, hogy hétvégén hivatalossá teszük a kapcsolatunkat a médiában is, de addig is kiélvezzük a nyugalmat. A szállásunk nagyon hangulatos és letisztult is egyben. Három napot voltunk a szigeten utána indultunk a Belga Nagydíjra. A repülőn kiválasztottunk egy közös képet Charlessal, amit mindketten posztoltunk instára.

........................................................................................

2023.01.21.
Sziasztok! Meg is hoztam az új részt. Bocsánatot kérek azért, hogy ilyen későn hoztam. De igyekszem minél előbb hozni a következőt.😇❤️

Szerintetek mit nem mond el Olivia Charlesnak?🤔😶