Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

14.rész

Szombat van, azaz időmérő. A harmadik szabadedzés után egy aprócska csapat megbeszélésen vettünk részt. Amint vége lett Carlos jött oda hozzám egy gyönyörű lánnyal az oldalán.

-Olivia! Hadd mutassam be neked a barátnőmet.

-Szia, Olivia Delon!

-Isabel Hernáez! De nyugodtan szólíts Isanak! Nagyon örülök a találkozásnak!

-Én szintúgy. -Válaszoltam kedvesen.- És mióta vagytok együtt?

-Lassan 6 éve. -Mondta a spanyol pilóta.- De nekem most mennem kell. Isa te jössz?

-Igen, majd még találkozunk Olivia. -Küldött felém mosolygós fejet és már ment is a barátja után.

-Na láttom találkoztál Isaval. -Lépett mellém Charles.

-Igen. Szimpatikus lány. És gyönyörű.

-Ismerek szebbet! -Nézett rám csalfa vigyorral az arcán.

-Ne Leclerc! Kímélj meg az egy éjszakát kalandjaidtól!

-Olivia, teljesen félre érted én...-Nem tudta befejezni, mert ötvenes éveiben járó nő meggátolta benne.

-Kisfiam, hát itt vagy! Minden hol kerestelek. És ki ez a bájos lány melletted?

-Anya, ő itt Olivia Delon. Matteo húga.

-Oh Olivia! Örülök a találkozásnak. Anyi szépet hallottam felőled. Charles mindig rólad beszél. -Mi van?!? Ez most csak vicc ugye?- Jaj még be sem mutatkoztam, Pascale Leclerc. Charles édesanyja.

-Nagyon örvendek Mrs. Leclerc.

-Bocs, hogy félbe szakítom az ismerkedést, de anya nekem mennem kell.

-Rendben fiam! Menj csak. Vigyázz magadra!

-Olivia nem baj, ha rád bízom?

-Ugyan dehogy! -Legyintettem a levegőbe.

-Köszi! -S már el is viharzott. Mrs. Leclerccel, és Isaval a Ferrari garázsából néztük végig az időmérőt. Az állás a végére Max Verstappen 1. Charles Leclerc 2. Lando Norris 3. Carlos sajnos csak 4. lett, de az nem olyan rossz. Amíg vártuk a fiúkat, a bátyám két másik fiúval jött oda hozzánk. Érdekes volt, mert mindketten hasonlítottak Charlesra.

-Asszonyom, Mrs. Leclerc! Milyen jó újra látni önt.

-Jaj Matteo, téged az! Hogy van a kis Shopie és az anyukája?

-Jól vannak mindketten. Köszönjük! Na húgi te is itt vagy észre se vettelek, olyan pici vagy. -Kezdett fúrkálódni a bátyám.

-Szerintem a nagy egódtól nem láttál. -Sakk-matt.

-Olivia, hadd mutassam be neked Lorenzot, a legidősebb és Arthurt a legkisebb fiamat.

-Olivia Delon. -Fogtam kezet mindkettővel. És Charles is megérkezett köreinkbe, pontosabban a két testvére közé.

-Ijesztően egyformák vagytok! -Jegyeztem meg nevetve.- De ha most megbocsájtok megkeresem Emilyt.

-Jövök veled, ha nem baj? -Szólalt meg Charles.

-Nem, dehogy!

-Emily? Ki az az Emily? Jó csaj? -Kérdezte a legkisebb Leclerc.

-Hűtsd le magad öcsi! -Szólt oda neki Charles.- Van barátja. Pierre.

-Uh, akkor nem szóltam semmit.- Itt Arthuron kívül mindenki elkezdett nevetni. Majd Charles és én ott hagyva a családját és a bátyám, elmentünk meg keresni barátainkat. Utólag belegondolva lehet jobb, ha Charles és én külön megyünk: