Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

7.rész

Charles Leclerc szemszöge:

Pierre és én én egyszere érkeztünk meg a klubba. Mi voltunk az elsők ezért volt időm nyugodtan kifaggatni Emilyről.

-Komolyan gondolod Emilyvel? -tértem rá a lényegre.

-nem tudom haver. Ő vele olyan más, ő kedves, aranyos, vicces és gyönyörű. -áradozott a fiú.

-Nyugi én tudom, hogy komolyan gondolod. Ezidáig egyszersem hallottalak egy lányról sem így áradozni. Mindig letudtad az egészet egy nem rosszal.

-Lehet igazad van haver. Na és veled mi van? Mi van Emily barátnőjével? Hogy is hívják, Amélia?

-Olivia -ejtettem ki a nevét gyengéden, mintha valami értékes tárgy lenne.

-Meséltél valami csajról. Ő volt az?

-Igen, de hagyjuk ezt most. Ő a főnököm húga és amúgy is utál.

A beszélgetésünket szerencsére a többiek szakították félbe. Most nem az egész csapat volt jelen, mert a többiek vagy haza utaztak már vagy a bárátnőjükkel töltik az estét. A mi kis csapatunk már elkezdte a partyt, amikor is a két lány belépet a szórakozóhelyre. Mind két lány csodásan festet, de Olivia valami eszméletlenül gyönyörű volt. Egy egyszerű fekete overált viselt, vagyis csak azt hittem egyszerű, ugyan is a ruhának hiányzott a háta, csak a lány hosszú, világos barna haja fedte. Bámulásomból carlos hangja ejtett ki:

-Vigyázz Percival, nehogy kitörd a nyakad miközben bele esel.

-Ugyan, menj már! -nevettem fel hisztérikusan- Nem is néz ki olyan jól, meg nem is az én zsánerem.

-Ja én meg nem a forma1-ben versenyzek, hanem chilit termesztek a kertemben.

Később már mindenkiben volt elég alkohol, még sem annyi, hogy ne tudjuk a nevünket. Éppen a táncoló tömeget néztem, amikor megláttam Oliviát bárpultnál. És ahogy elnézem ő közel jár ahhoz, hogy alkohol mérgezésben meghaljon. Gyorsan megkerestem Emilyt és mondtam neki, hogy haza viszem Oliviát, majd mentem a lányért, aki annyira részeg volt, hogy felsem ismert:

-Gyere Olivia, haza viszlek.

-Nem kell egyedül is megoldom.-Próbált felállni a székről több kevesebb sikerrel.

-Ja azt én is láttom. -horkantottam egyet- Na gyere. Miért ittál ennyit,

-Mert a fiúk hülyék Em. -De cuki azt hiszi a barátnője vagyok.- Azt hiszik megcsalhatják a barátnőjüket, aki mindenben támogatta őket. De a legrosszabb az egészben, hogy mielőtt rájönnél az igazságra a képedbe hazudnak.

Miután nagy nehezen sikerült betuszkolnom a lányt a taxiba a lány a vállamra hajtotta fejét és ott pihentette még megnem érkeztünk a bátyja házához. A taxiból kiszállva felkisértem az ajtóig, majd hálóba. Miután sikerült befektetnem az ágyába levetem a cipőjét és betakartam. Éppen csöndben becsuktam az ajtót és amikor megfordultam Matteo állt velem szembe.

-Meg tudom magyarázni. -Emeltem fel kezeim védekezés képen.

-Ne mondj semmit, tudom, hogy leitta magát. Emily írt egy sms-t az előbb. Köszönöm, hogy haza hoztad és nem hagytad magára.

-Ugyan semmiség. -vontam válat.- További jóéjszakát, szerdán találkozunk.

Majd ezzel kilépve a Delon házból és indultam el gyalog és azon gondolkoztam mi lenne, ha...

Olivia Delon szemszöge:

Reggel arra keltem, hogy iszonyatosan hasogat a fejem. Bár attól az alkohol mennyiségtől, amit tegnap fogyasztottam nem is csodálom. És, hogy miért ittam ennyit? Nagyon egyszerű a válasz. Tegnap mikor kint voltunk a pályán, kaptam egy hívást az előző munka helyemről, miszerint még tart a felmondási időm, így vissza kell menjek mielőbb. Ezért már ma indulok vissza Londonba. Miután nagy nehezen kikeltem az ágyból, lementem a konyhába egy jó nagy bögre kávéért. Amint leértem a barátnőm ült a bár pultnál vidáman.

-Juj Oliv, rémesen nézel ki!

-Te viszont nagyon üdén. Milyen volt az estéd?

-Csodálatos! -olvadozott a lány- Képzeld, Pierre meghívott a következő futamra.

-Emily, ez nagyszerű, és remélem ez komoly lesz nem úgy mint a többi.

-Jaj én is. Amúgy te mikor mész vissza?

-Sajnos már ma indulnom kell. Amint beszéltem a bátyámmal indulok is ki a reptérre.

-Értem. -szomorodott el Em.- De ugye mielőbb találkozunk?

-Persze, ez természete! - vontam szoros ölelésbe, amibe később Shopie is csatlakozott.

-Pöttöm! Most keltél? -kérdeztem a kislányt még felvettem a kezembe.

-Igen, Via néni. Játszol velem?

-Most nem lehet Pöttöm, haza kell mennem. De mit szólnál hozzá ha a papával eljönnél a Brit Nagydíjra?

-Okééé!! -kiabálta vidáman

-Anyut nem láttad?

-Nem, hétfőnként mindig a papa visz oviba, hogy anya ne találkozzon egy gonosz nénivel.

-Milyen gonosz néni?

-Az akinek tetszik a papa. És anya azt mondta, hogy azért nem visz ő mert akkor nagyon leszídná azt a nénit.

-Értem, akkor a papát keresem meg.

A bátyámra a kertben találtam rá éppen telefonált, de amikor megláttot letette.

-Olivia! Jobban nézel ki mint az este. -kezdet elnevetni.

-Tudom de most beszélnünk kell. Még ma vissza kell mennem Londonba.

-De miért, hisz felmondtál nem?

-De, de ott a felmondási idő. Amivel akár mennyire akarok nem tudok mit kezdeni.

-Ha nagyon muszáj, akkor menj. És mit fogsz csinálni az után a két hét után?

-Nem tudom ezen még nem gondolkoztam.

-Ha bármi kell tudod hol találsz. Kivigyelek a reptérre?

-Nem kell, de azért köszi. És azt is, hogy tegnap haza hoztál.

-Azt ne nekem köszönd.

-Akkor kinek? -néztem rá értetlenül.

-Charlesnak.

A repülőn egész végig azon gondolkodtam, hogy köszönjem meg Leclercnek. De végül úgy döntöttem sehogy, úgy teszek majd mintha nem emlékeznék semmire, ami részben igaz is. De minek is rágódom ezen? Úgysem fogok vele a közel jövőben találkozni. És biztos vagyok benne, hogy neki ez semmiség volt és már el is felejtette.

........................................................................................

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, remélem tetszeni fog. És szeretném megköszöni nektek, hogy egyáltalán elolvassátok és ,hogy szavaztok rá.😇💖🥰