Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

17.rész

Olivia Delon szemszöge:

Ma délután indul a gépem Kanadába, a következő nagydíjra. Alig várom, hogy újra dolgozhassak. Ez az egy hét maga volt a szenvedés. A sebem már begyógyult, de a ficam még nem múlt el. Már a repülőn ülök és próbálnék ellazulni, de ekkor valaki leül a mellettem lévő szabadhelyre.

-Te mit keresel itt?!? -Akadtam ki amikoris megláttam Charlest az ülésben.

-Repülők Kanadába? -Nézett rám hülyén, mintha nem értené a miért kérdezem ezt.

-Oké, azt láttom. De miért ma? Neked már tegnap ott kellett volna lenned.

-Ja, volt egy kis elintézni valóm ég. -Vont vállat.- És milyen kicsi a világ. Pont egymás mellé szólnak a repülőjegyek. -Mosolygott rám, mint egy tejbetök.

-Na nem! Biztos nem fogok 11 órát melletted repülni.... Hölgyem! -Állítottam meg az egyik légiutas kisérőt.- Elnézést, de nekem kellene egy másik hely.

-Sajnálom, hölgyem, de nincs több szabad hely.

-Biztos? Nincs valami megoldás?

-Sajnálom! -Majd ott is hagyott.

-Ezek szerint mégis mellettem kell 11 órát végig ülnöd. -Vigyorgott tovább a monacói.

-Fogd be!

-Ugyan! Valld be, hogy örülsz nekem.

-Nem! Az a mázlid, hogy remek pilóta vagy. -Meg, hogy jól nézel ki. Az az arc, mintha Van Gogh egyik festménye nézne rám. Olivia! Szedd össze magad! Nem eshetsz szét. Szólalt meg az agyam.- Amúgy meg miért nem magán géppel repülsz?

-Mert nem vagyok beképzelt. És csak akkor használom, ha a családdal repülök valahova.

Az út csöndben telt egy darabig, majd Charles megtörte azt.

-Te utálsz engem?

-Hát nem vagy a kedvenc emberem. -Mondtam anélkül, hogy felnéztem volna a könyvemből.

-Értem...Mit olvasol? -Kérdezte és kivette a kezemből.- Ne bántsátok a feketerigót érdekes anyának is megvan. Ez a kedvenc könyve.

-Komolyan?

-Igen, régen mindig ezt olvasta. Azt mondta még apától kapta.- Mire kimondta a mondatott minden jó kedve elillant. Nem tudtam mitől lett ilyen, de éreztem , ha nem csinálok valamit teljesen bebábozódik.

-Mit szólnál hozzá, ha néznénk valami filmet? Választhatsz amit csak szeretnél. -Láttam rajta, hogy kezd visszatérni a beképzelt, jókedvű Charles.

-Legyen mondjuk a Verdák! -Csillant fel a szeme- Az a kedvenc mesém.

-Nekem is... az egyik. A másik a Szépség és a szörnyeteg.

Annyira elvoltunk, hogy megnéztük a Verdák mind a három részét, majd én bealudtam. És pont úgy sikerült elhelyezkednem, hogy a fejem Charles vállán legyen.

Charles Leclerc szemszöge:

Élveztem a közös film nézést Oliviáva. Kitárgyaltuk kinek ki a kedvenc szereplője neki Guido, nekem Villám McQueen. Miután megnéztük mind a három részét Olivia elaludt és a fejét a vállamra hajtotta, olyan cuki volt. Még van két óra a leszállásig ezért úgy gondoltam nekem se árthat egy kis alvás. Tíz perccel landolás előtt keltem és óvatosan felébresztettem Oliviát is.

-Ébresztő! Hahó! Mindjárt leszállunk. -Tűrtem el egy tincset ami az arcába lógott. De hirtelen felriadt.- Héhé, nyugalom!

-Ne nyugtatgass engem!

-Most mégis mi bajod van!? Az előbb még békésen aludtál a vállamon.

-Az a bajom, hogy ki nem állhatlak!

Olivia Delon Szemszöge:

Olyan furcsát álmodtam: feküdtem az ágyban egyedül, majd valaki finom csókokkal elkezd ébresztegetni, miközben hátulról átöleli derekam és kisöpör egy tincset az arcómból. És mikor megfordulok Charles nézz vissza rám. Majd tényleg felébredek és amint felfogom a történteket védekező mechanizmust alkalmazok.

-Héhé, nyugalom! -Próbál nyugtatgatni, de nem nagy sikerrel.

-Ne nyugtatgass engem!

-Most mégis mi bajod van!? Az előbb még békésen aludtál a vállamon. -Ez igaz, de nem szándékosan, bár mikor beszippantottam kellemes férfias illatát nem volt elég erőm elmozdulni.

-Az a bajom, hogy ki nem állhatlak! -Ez nem teljesen igaz, de most megteszi. A reptérről egyből a hotelbe mentünk, ugyan is este hatkor érkeztünk meg így a vacsorát a szobámban fogyasztottam el. Majd egy gyors zuhany után irány az ágy mivel holnap vár a munka.

........................................................................................

2022.12.16.