Száguldó érzelmek [Charles Leclerc ff.]

30.rész

Majd letettük a telefont és én vissza mentem a hotelbe. Majd megvacsoráztunk és nem történt semmi különös. Legalábbis nem az nap este...

Olivia Delon:

Vasárnap reggel Pascale, Charles és én együtt mentünk ki a pályára. Miközben Pascale Mattiaval beszélgetett addig mi Charlessal Arthurt nyugtattuk, hogy minden rendben lesz. És igazunk is lett, ugyan is második helyen végzett. Az F1-es futamig még van húsz perc, Pascale, Arthur és én a garázsból nézzük majd végig a futamot. Gondoltam amíg nem kezdődik elugrok vízért.

-Elugrok vízért, ti kértek valamit? -Kérdeztem a többieket.

-Nem kérünk köszönjük. -Mondta Pascale kedvesen.

Vissza felé sétáltam a garázsba, mikor a telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett:

Ismeretlen: Szép pár vagytok, majd személyesen is elmondom, mikor találkozunk virágom.

Amint elolvastam az üzenetet lefagytam a víz kiesett a kezemből és elöntött a pánik.

Levegő be... Levegő ki... Ezt mondogattam magamnak még meg nem nyugodtam, majd azonnal hívtam a bátyámat. Pár csengés után fel is vette.

-Haló! Olivia? -Nem szólaltam meg csak szaporában vettem a levegőt.- Olivia! Minden rendben? Jól vagy? Mondj már valamit?

-Ja-Ja-Jacob...

-Oké Olivia, mély levegő. Most pedig mond el, hogy hol vagy?

-Éppen a garázsba tartok vissza.

-Rendben, menj vissza és nyugodj meg és ne foglalkozz azzal a tetűvel. Amíg nem megy a közeledbe nincs mitől félned. Oké?

-Oké. -Bólintottam egyet, annak ellenére, hogy ő ezt nem látthata. Visszaértem a Ferrari garázsába és végig néztük a futamot, ami nem sikerült a legjobban. Carlos 4, Charles 5 helyen végzett. Éppen Charlest várom a pihenőjében még ő interjúkat add.

-Itt is vagyok! -Futott be Charles.- Régóta vársz?

-Nem. Anyud üzeni, hogy Arthurral visszament a hotelbe piheni, de azt mondta vacsoránál találkozunk. -Küldtem felé egy fáradt mosolyt, ami alá próbáltam elrejteni a problémámat. de az a baj, hogy ez a helyes, monacói tuskó túl jól ismer.

-Mi a baj? Történt valami?

-Nem, semmi különös. -Hazudtam, de nem azért, mert hazudni akarok, hanem mert muszáj. És, mint mondtam túl jól ismer ezért sem firtatta tovább a dolgot.

-Átöltözők és mehetünk.

-Rendben, én akkor...-Mondtam volna, de elkezdte levenni a pólóját, már láttam egy párszor anélül, de mindig megtudok lepődni.-...kimegyek.

-Életem, csukd össze a szádat, mert a végén belerepül! És nem kell így bámulnod, mert amit látsz az mind a tiéd. Akkor látod, amikor akarod. -Szúrt oda egy perverz mosolyt villantva.

-Én... nem is bámultalak!

-Aham persze.

-Elmondok valamit, amit még biztos nem hallottál még. A világ nem körülötted forog Charles Leclerc.

-Az nem is, de a tiéd igen, Olivia Delon. -Erre már nem tudtam mit válaszolni, mert részben igaza volt.

Két héttel később... (csütörtök)

A hétvégén lesz az Olasz Nagydíj. Mindenki nagyon várja már, még a kis Sophie is. Napok óta azzal "nyaggat" engem és Charlest, hogy hadd nézhesse a futamot Charles garázsából. Charles persze megengedte neki.