MY ANGEL | MINSUNG

2. rész

Ahogy terveztem szépen megfürödtem a pihe puha habok között. Miután leengedtem a vizet szépen megszárítottam a hajam, majd egy hosszú szürke melegítőt és egy hatalmas fekete pólót magamra véve ugrottam a kanapéra, ahol a kedvenc műsorom ment.

Éppen reklám volt, amikor úgy döntöttem, hogy kiülök az erkélyre cigizni. Ez a terv nem valósulhatott meg, ugyanis a táskámban kutatva jutott eszembe, hogy elfogyott a baszott cigim. Fasza bazdmeg, most mehetek a dohányboltba!

Gyorsan felvettem egy cipőt és a pénztárcámat magamhoz véve indultam el a boltba. Jisung már nem volt sehol, úgyhogy nyugodtan szusszantam fel, hogy nem kell ismét leráznom.

Lee Minho hatalmas pechére a dohánybolt zárva volt, viszont a közelben van kis  egy bevasárló központ, ahol találok cigit is.

Szépen bementem, és egy kissebb üzletbe betértem. Kétfelől a polcokon láttam rament és különféle finom rágcsákat. Megnéztem, hogy van-e nálam elég pénz, majd mikor konstraláltam, hogy van, szépen bevásároltam mindenből.

Egy hatalmas szatyorral indultam el haza. Az ég kezdett szürke lenni, az idő pedig nagyon hidegnek ígérkezett, többször is kirázott a hideg. Éjjel biztosan nagyon hideg lesz majd.

Vajon Jisungnak lesz ahol aludnia? Ha az utcán fog aludni, akkor megbetegedhet. Kegyetlennek érzem magam amiért nem fogadtam be őt. Most tép a lelkiismeretfurdalás.

Hazafele jobban néztem az útszéleket, de Jisungot sehol sem pillantottam meg. Hol lehet ez a sunyi gyerek? Csaknem megfogadta a tanácsomat és a tetőre szaladt?

Otthon gyorsan megcsináltam egy rament, majd beletettem két evőpálcát és magamhoz vettem egy bundás takarót. Nem tudom, hogy tényleg ott van-e, de meg kell róla bizonyosodnom.

Lassú lépcsőzés után végre sikerült felérnem az ijesztően magas tetőre. Szétnéztem, de nem láttam Jisungot. Egy helyben álltam és csak néztem szét.

Idő közben az eső is rákezdett, így megjobban pánikba estem. Elindultam egy kis fedett részhez, ami a kábeleket védte. Hát mit ad a jóisten? Ott kuporgott az én életmegkeserítőm. Szegény reszketett.

-Hé, Jisung!-szólítottam meg, mire rám kapta könnyekkel áztatott tekintetét.

Abban a pillanatban nagyon megsajnáltam, magamat pedig megutáltam. Képes voltam olyan makacs lenni és hagyni fázni őt.

-Minho?-szipogta.

-Igen, hisz ismersz.-mosolyogtam, majd beültem mellé a fedett rész alá.-Hoztam neked takarót és kaját.

E két szó hallatán felcsillant a szeme. A kezébe adtam a rament, amíg szépen betakartam mindkettőnket. Fura módon nem volt büdös egy hajléktalanhoz hasonlóan, a bőre is ápolt volt pont mint a haja. Eper illata volt, így nyugodtan férkőztem hozzá közelebb.

-Köszönöm Minho.-nézett hálásan rám.

-Csak azért csináltam, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, amiért maittam haltál éhen.

-Akkor is köszönöm.-kezdett lassan enni.

Végig a csillagos eget néztük, miközben egyre közelebb húzódtunk egymáshoz, mert idő közben egyre hidegebb lett, nem beszélve a jéghideg vasról, amin ültünk.

Amint megette félre rajta a dobozta, majd elkezdte nézni tovább a tájat. Az arcát bámultam az ég helyett. Őszinte leszek, régen láttam ilyen gyönyörű embert, mint ő.

-Mostmár késő lehet, jobb ha lefekszel Minho.-szólalt meg ismét.

-Igaz, holnap munka.-álltam fel.