MY ANGEL | MINSUNG

7. rész

-Csörög a telefonod hyung!-figyelmeztetett Jisung a lépcsőházban.

-Fogd meg egy kicsit.-adtam oda neki a szatyrokat, majd fogadtam a hívást.

—Haló, Minho?

-Szia Bok.-mosolyodtam el a fiú hangját meghallva.

—Otthon vagy?

-Persze.

—Nem baj, ha Jinnel átugrunk egy kicsit? Unatkozunk itthon.

-Nem baj, gyertek nyugodtan, amúgy is akartam beszélni veletek.-zártam ki az ajtót, majd Jisungot előre engedve én is bementem.

—Oké, vigyünk valamit?

-Hozzatok valami rágcsát!

—Oksi, indulunk szia!

-Szia.-bontottam a hívást.

-Ki hívott hyung?-pakolta ki az ételeket Jisung, miután levette a kabátját.

-Hyunjin és Felix jönnek át egy kicsit. Ugye ez nem fog téged zavarni?

-Miért zavarna?-rántott vállat sértődötten.

Azt hiszem rosszul értelmezte. Azt hiszi, hogy gúnyolódom vele. Óvatosan mögé sétáltam, és hátulról megöleltem.

-Nem gúnyolódtam. Komolyan, zavarnának téged?

-N-nem.-dadogott.-Tényleg nem.

-Akkor oké.-engedtem el őt.

-Menj és öltözz itthoniba, addig főzök valamit.

-Jajj, ne! Ne főzz semmit! Megvárjuk, amíg elmennek. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy most még plusz két emert etessünk. Nem maradt 100 wonom sem.

-Mindenedet elverted rám?-döbbent le.

-Ja...-vakartam a tarkómat.

-De Minho, mit fogunk csinálni amíg fizetést kapsz?-aggódott.

-Nem tudom. A havi fizetésem elment...

-Basszus még csak decemben 4 van! Beleesik karácsony! Elbasztam a karácsonyodat!-fogta a fejét, s kétségbeesetten járkált föl-alá.

-Nyugi van Jisung!

-Nem hyung, mindent elbasztam!-ült le az egyik székre, s hajába markolt.

-Jisung!

-Miattam lesz szar karácsonyod.-folytak le a könnyei az arcán.

-Menthetetlen vagy.-forgattam szemet, majd óvatosan a combjai alá nyúlva felvettem az ölembe.

Letettem a konyhaasztalra, majd csak néztem könnyektől csillogó szemeibe. A sírást is abbahagyta, s egy apró sóhajt is elengedett.

-Ne marcangold magad Jisung. Ez a kettőnk hibája, nem csak a tied.-vezettem kezeimet a derekára.

-Hyung...

-Nem akarom többet hallani, hogy miattad nincs pénzünk!

-O-oké...

-Nem hallottam rendesen!

-Oké!

Elmosolyodtam, majd kicsit közelebb hajoltam az arcához. Jisung szemeit hatalmasra nőttek, s arca is pirosodni kezdett. Arcomat egyre közelebb toltam hozzá, majd egy gyenge kis puszit nyomtam a szája szélére.

Meglepődött, de nem szólt semmit. Nem tudom mi üthetett belém, de élveztem, és vágytam rá. Talán én is érzek valamit Jisung iránt...

-Khm! Kopognak!-köszörülte meg a torkát Jisung.