MY ANGEL | MINSUNG

13. rész

Végül Chan kedves volt és felajánlotta, hogy vásárol valamit enni. Összeszedte a pénzt Seungmin zsebéből,-kemény 120000 wont (35000ft)-és egy szatyorral a kezében elslisszolt.

Én otthon reménykedtem, hogy nem most fog kivágódni az a bizonyos ajtó, és nem jön ki rajta sem Jisung sem Seungmin. Lesülne a bőr a képemről, ha megtudnák, Chan vásárolgat nekem. Nagyon szégyenlem.

40 percnyi imádkozásom nem volt hiábavaló, Chan hamarabb nyitott be, mint a fiúk nyitottak ki. Sajnos nem egyedül volt. Sajnos...

-Hali!-köszönt aranyosan Felix.

-Sziasztok!-lihegett a lépcsőzéstől
Hyunjin.

-Találkoztam velük a kisboltban, és mondtam, hogy ottalvósat tartunk. Gondoltam miért hagynánk ki őket, ezért meghívtam mára. Nem baj ugye?-nézett ram pimaszul Chan, amit a másik kettő nem láthatott meg Chan mögött álltak.

-Bolond vagy bazdmeg? Ők is a barátaim, jóhogy maradhatnak, viszont csak a kanapén maradt hely. Ti vagytok az utolsók, ezért csak ott tudtok aludni.-rántottam vállat a szőkékre nézve.

-Nekünk az is jó.-mondta Hyunjin.

-Jisung? Hol van Jisung?-kérdezte Felix.

-Bent vannak a szobában Seungminnal. Éppen a pasikat beszélik ki úgy hallottam.-forgattam szemet, miközben leültem a konyhába.

-Én is bemegyek a srácokhoz jó?-mutatott az ajtóra Lix Hyunjin felé fordulva, amolyan engedélykérésként.

-Oké.-bólinott Hyunjin, majd ő is leült mellém.

-Mit hoztál a boltból?-könyököltem fel az asztalra.

-Piát.-vett elő egy hatalmas üveg Wiskyt.

-Most verlek agyon! Most neked kurvára vége az életednek!-ment fel bennem a pumpa.-Nem megmondtam szépen, hogy nem vehetsz piát, mert ez nem egy buli, hanem csak simán itt alszotok?! Ilyen értetlen vagy?!-kiabáltam.-Látszik, hogy nem vagy olyan helyzetben, mint én! Nem tudod milyen ha nincs pénze az embernek! Elverted Minnie pénzét piára! Biztos drága volt, hisz nem kis adagról van szó!-háborodtam fel, s kiabáltam Bangchannal.

-Hé, nyugi Minho!-szólt ram Hyunjin, Chan sértődött fejét látva.

-Hagyj békén!-rántottam el a karom.-Mindannyian olyan bunkók vagytok velem!-álltam fel hirtelen az asztaltól. -Senki sem ért meg engem! Elegem van! Mindenki megy a saját feje után, miközben ha rám is hallgatnátok nem lennénk ekkora csórók!

-Most hova mész?-kérdezte Hyunjin, mikor már a kabátomat vettem fel.

-Valahova! Ki kell szellőztetnem az agyam!-vettem le a fogasról a sapkámat, de ekkor...

-Hyung? Hová mész nélkülem?-jelent meg előttem Jisung kiskutya szemekkel.

Egyből elfelejtettem, hogy jelenleg nem ketten, hanem hatan vagyunk a lakásban. Elvesztem azokban a csillogó szemekben. Nekem Jisung lesz a végzetem. Még egy drámai eltűnést is tönkretesz.

-Sehova.-dobtam a földre a kabátomat.

Jisung elém sietett, s finoman magához ölelt. Nyugatatásképpen elkezdte lágyan simogatni a hátamat.

-Semmi baj hyung. Mindenki megérdemel egy kis kikapcsolódást. Ne bántsd Chan hyungot amiért piát is vett! Legalább ma kicsit elengediket magatokat.

Nem válaszoltam, mert nem volt amit mondanom. Jisungnak igaza volt ismét. Megint én hibáztam. Megint túlreagáltam, és megbántottam Chant, az egyik legfontosabb embert az életemben.