MY ANGEL | MINSUNG

8. rész

-Bejöhetek?-kopogtam a szoba ajtaján, miután Hyunjin és Felix távoztak, s a leves is főni kezdett.

-A te házad...-jött egy orrból jövő hang odabentről.

-De most te vagy szomorú.-döntöttem neki a fejem az ajtónak.-Bemehetek?

-Gyere...

Benyitottam. Jisung az ágyamban feküdt a takarómba búrkolózva. Nagyon aranyos volt, bár a szemei ki voltak sírva.

-Jisung.-ültem le az ágyra.

-Sajnálom hyung. Összevizeztem a párnádat.-sütötte le a fejét.

Az nem víz, hanem Sungie könnyei...

-Semmi baj Sungie.-kócoltam össze a haját.-Mi a baj? Miért itatod itt az egereket?

-A pénzed miatt...

-Jajj Jis az a párszázezer won nem ér annyit, hogy ennyit szomordj miatta!-töröltem le a könnyeit.

-Annyira bántja a szívemet hyung. Itt vagyok a nyakadon, etetsz, ellátsz, én pedig az egész pénzedől kiforgatlak...-támasztotta meg magát az egyik karján, miközben felült.

-Nézd, igaz, hogy elköltöttünk mindent amim volt, de az nem csak kizárólag a te hibád! Én is hibás voltam, mert elveszítettem az ép eszem abban a drága drogériában.-simogattam az arcát.

-Én dolgozni akarok, hogy újra legyen pénzed!-jelentette ki magabiztosan.

-Képzeld, Hyunjin és Felix megemlítették, hogy jó lehetnél a munkahelyemen dolgozó két producer segítségére. Értessz valamennyit a producerkedéshez?

-Igen!-mosolyodott el boldogan.-”Apukám” producernek akart kiképezni, de otthagytam az egyetemet.

-Az nagyszerű! Mármint nem az, hogy otthagytad az egyetemet, hanem az, hogy értessz a producerkedéshez.-javítottam ki magamat.

-Mikor megyünk?-vidult fel teljesen, s felugrott az ágyból.

-Várj már! Mindjárt sötétedik!

-De még csak fél hét.

-Tél van. Ilyenkor hamarabb sötétedeik.-döntöttem oldalra a fejemet.

-Ja tényleg.-kuncogott majd visszatottyant mellém.

-Olyan aranyos vagy Jisung!-öleltem meg.

Biztosan elment az eszem. Istenem, elvette az eszemet a szerelem!

-Hát, köszönöm vagy mi?-kuncogott a karjaim közt.

-Menjünk el fürdeni, majd alvás. Reggel korán kell kelni.

-De még csak fél hét.

-Amíg végzünk mindennel nyolc óra lesz.

-Akkor megyek előre fürdeni.

-Vegyél el pár új ruhát amiben alhatsz. Ja és ott van a tusfürdőd meg a samponod!-mosolyogtam.

-Sietek!-vett magához mindent, majd beszaladt a fürdőbe.

Megráztam a fejem. Ez a srác irtó aranyos. Azt hiszem kezdek beleszeretni. Már hogy is ne szeretnék bele, amikor ilyen aranyos?! Jó, inkább kiülök egyet cigizni az erkélyre.

-Mióta cigizel?-jelent meg kíváncsi arca az erkély ajtónál.

-Két éve.-szívtam egy nagyot a cigimből.

-Táncos vagy Minho, szükséged van a tüdődre.-jött közelebb hozzám.

-Nem szoktam sokat.-zártam le ennyivel, majd elnyomtam a cigit.-Menjünk, mert megfázol.-tereltem be a házba.

-Menj te is fürdeni!-ásított.

-Indulok.-fogtam magamhoz a pizsamámat, majd beszaladtam a fürdőbe, ahol isteni eper illat áradozott.

Azt hiszem ebből az illatból sosem lesz elég. Egyre több és több kell belőle. Ez vált a drogommá...

Az illat csak arra késztetett, hogy lassabbra vegyem a zuhanyzást. Végül 15 perc tökölés után sikerült végeznem. Fogat mostam, majd bementem Sunghoz a hálóba.

-Te mostál fogat?

-Aha.-bólintott.

-Miért vagy az ágyamban?-kérdeztem, miközben a holnapi szettemet szedtem elő.

-Minho, ez olyan puha! Amit nekem adtál, az nagyon kemény, alig tudok aludni rajta!-nyüszített fel.

-Tényleg?-feküdtem a kissebb ágyra.-Igazad van.-bólogattam.

-Látod? Itt kéne aludnom.

-A kanapé puhább annál az ágynál.-tettem csípőre a kezem.

-Hát, oké.-szált ki búsan az ágyamból, majd a takaróját magához véve akart kilépni az ajtón.

Viszont megragadtam a karját és visszahúztam a szobába.

-Aludhatsz velem te butus!-kuncogtam.

-Tényleg?-vidult fel.

-Persze. Gyere.-vezettem az ágyamhoz a kezétől fogva.

Végül ő befeküdt az ágy szélére, szorosan a fal mellé, én pedig kívülre. Feleslegesnek tartotam, hogy két takarót használjunk, így csak az övét vettük használatba. Azt a nagyon finom eper illatút.

Sungie a falnak döntötte a fejét, és összekuporodott. Én is befele fordultam. Jisungnak észvesztő illata volt, ami csak úgy simogatta az orromat. Az illat teljesen megbolondított.

Közelebb húzódtam Jisunghoz, és megöleltem háturól. Kissé megrezzent, de nem szólt rám, s hamar ellazul a karjaim közt.

Orromat a tarkójába fúrtam. Azt hiszem, hogy ez volt az utolsó löket. A kéj magával rántott. Elkezdtem puszilgatni Jisung tarkóját.

Halk sóhajokat hallatott, kezét pedig az enyémre csúsztatva kissé megszorította. Ezt talán egy olyan három percig bírhattuk.

ヘ⁠(⁠￣⁠ω⁠￣⁠ヘ⁠)