✨Motoros szerelem✨

Tizedik rész (18+)

2 héttel később

Mandy-t ma engedik ki a kórházból. Mindenki izgatotan készülődött. Mandy anyukája ki tett magáért. Szépen fel volt díszítve a lakás. Virágok és lufik voltak mindenhol, a virágnak a kellemes illata volt amit az egész házban érezni lehetett. Anyuval és Mark-kal a kanapén ülve a kezünkben egy csokor tulipánnal vártuk Mandy-t.

Fél óra múlva hallottuk, hogy a kocsi begurul az udvarra. Fel álltam a kanapéról és kinyitottam az ajtót, hogy ennyivel is segítsek. Anya rögtön ment ki és elvette Mandy sport táskáját amibe a ruhája volt. Bicegve oda botorkált hozzánk és erősen meg ölelt. Viszonoztam ölelését és úgy öleltem mintha ez lenne az utolsó. De persze ez hülyeség.

-Szia Mandy - suttogtam a fülébe úgy, hogy csak ő hallja.
-Szia Emily - mondta ugyan olyan halkan.
-Hogy vagy? - kérdeztem kicsit eltolva magamtól, hogy meg tudjam nézni, hogy hogy fest.
-Hát ahhoz képest jól, hogy az a barom elütött - sziszegte kellettlenül mire bólintottam és újra magamhoz húztam.

1 héttel ezelőtt

Épp Mandy-nél voltam bent és beszélgettünk amikor anya nagy hévvel rontott be a korházi szobába.
-Valami baj van? - riadtan kaptam a tekintettem anyára aki köztem és Mandy között kapkodta a fejét.
-Meg találták azt az embert aki elütött - intézte a szavait Mandy-nek.
-Micsoda? Komolyan? - néztem ki kerekedett szemmel anyára aki csak bólintott.
-És ki az? - kérdezte félve Mandy.
-Egy középkorú férfi akinek elvileg rossz a szeme, de ez nem sokat fog segíteni neki mivel nem állt meg mentőt hívni - mondta mire elkaptam anyáról a tekintettem és Mandy-re néztem.
-Értem hát örülök, hogy meg van - mondta nyugodt hangnemben.
-És mennyit kaphat ha elitélik? - kérdeztem a szerintem lényeges dolgot.
-Egy vagy két év - mondta én meg nem tudtam mit reagálni. Nem mondtam, hogy kevés pedig adnék annak az embernek többet is.

Jelen idő

Az asztalhoz sétáltam és felemeltem onnan egy csokor virágot és Mandy kedvenc édességét.
-Még több virág? Hova fogom ezt rakni? - kérdezte félig nevetve félig pedig kicsit ingerülten.
-Khm, Mandy - nézett szúrós tekintettel rá az anyukája mire Mandy rögtön behúzta a nyakát.
-Akarom mondani köszönöm nagyon kedves - erőltetett magára egy mosolyt. Én beharaptam a számat nehogy hangosan fel nevessek.
-Így már is kedvesebb - mondta Mandy anyukája mire kiszakadt belőlünk a nevetés.
-Amúgy nem csak virágog hoztam hanem csokit is - tartom felé az édességet mire csillogó szemekkel vette eltőlem.
-Végre valami ehető, köszi - mondta nevetve.

-Szia Mandy - lépett oda hozánk Mark akiről teljesen elfeledkeztem. Hoppá.
-Sziaa - ölelte meg rögtön Mark-ot mire apró mosolyt eresztettem az arcomra.
Amióta együtt vagyunk Mark és Mandy nagyon jól kijönnek. Mark többször is volt bent velem a korházba aminek én és Mandy is nagyon örültünk.

-Hogy vagy?
-Egész jól, és te?
-Jól vagyok - mondta majd át ölelte a derekam és magához szorított.
-Azt látom - nevetett fel Mandy.
-Gyerekek gyertek enni - kiabált anya az étkezőböl.

Meg ebédeltünk, de utána nem maradtunk sokáig mivel Mandy-nek pihenie kellett.
-Szia majd írj - öleltem át Mandyt.
-Okés majd írok - rögtön viszonozta az ölelésem.
-Sziasztok és köszönjük a finom ebédet - mondta anya Mandy anyukájának.
-Mi köszönjük, hogy itt voltatok - mosolygott az ajtóból - vigyázzatok az úton - kiabálta még utánunk.

Beszálltunk a kocsiba és anya már indította is. Mivel péntek volt ezért Mark ma nálunk alszik. Anyáékat nem zavarja, sőt apa különösen örül, hogy van kivel néznie a focit. Eddig mindig engem nyúzott, de mostmár Mark-ot sanyargatja. Mondjuk szereti a focit főleg apával nézni szóval nincs olyan rossz dolga.
-Nálunk van már a cuccod vagy el kell érte menni? - kérdezte anya hátra fordulva.
-Nem kell már reggel át vittem.
-Rendben - fordult vissza az út felé - és mit akarsz enni a mai focihoz?
-Popcorn vagy chips - válaszolta.
-Az van otthon akkor nem megyünk boltba.