✨Motoros szerelem✨

Tizenhatodik rész

Reggel a telefonom rikácsolására keltem. A szemem gyorsan kipattant, kezem pedig nagy lendülettel söpörte le az éjjeliszekrényről a telefonomat. Nagy csattanással a földre ért, de legalább elhallgatott. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és felvettem a telefonomat a földről. Amint megnéztem az üzeneteimet rögtön mosolyra görbült a szám.

Mark
Szerelmem reggel majd megyek érted 7:30-ra. Puszi💕

Azért erre kelni szuper érzés. A vigyorom letörölhetettlen. Jó kedvem volt, ezért valami szépet vettem fel, de meleget. Kint már hideg volt. Repkedtek a mínuszok, így télen.

Egy kék kötöt pulcsi, és egy béleltebb fekete bőr nadrág mellett döntöttem. A hajamba szép hullámokat varázsoltam. Sminkemnek pedig nem csináltam olyan nagy durranást, kis szempillaspirál, a kedvenc szájfényem, és egy kis pirósítót használtam. Levittem az ajtóhoz a táskám majd a konyhába mentem. Egy cetlit találtam a púlton:

Szia kicsim.
Apuval hamar elkellett mennünk, de reggeli van az étkező asztalon. Pénz is van ott ebédre ha kellene. Puszil anyu meg apu.

A kis cetlit vissza raktam a púltra, és az étkezőbe mentem. Sonkás tojásrántotta volt egy tányéron, mellette zsemle kikészítve. Leültem enni, és közben a közösségi médiát néztem. Nem történt semmi, ezért inkább elraktam. Az utolsó falatott lenyeltem, majd ki ittam az utolsó kortyot is a pohárból. Gyorsan elpakoltam, és elmosogattam.

Az ajtónál felvettem a bokacsizmámat és a fekete kabátomat, parfümmel befújtam magam, majd a táskát a vállamra kaptam és ki mentem. Mikor kiléptem a házból, nagyon meglepődtem. Minden fehér volt. Éjszaka biztos esett a hó. A táj nagyon szép volt, főleg úgy, hogy a vakítóan fehér tájból egy fekete autó tűnt ki, és az előtte álló ember. Mosolyogva mentem oda Markhoz és ötletem meg.

Elhúzzódtam tőle és fesztelenül mértem végig őt a tekintetemmel. Fekete farmer nadrágot viselt, fekete pulcsival és a változatosság kedvéért egy fekete kabátot vett fel rá. Azt kell mondjam nagyon színes egyéniség.
Miközben én a gondolataimban voltam elmerűlve, addig Mark is végig mért. Szája sarkában egy mosoly bujkált. Imádtam amikor mosolyog. Úgy érzem olyankor a legsötétebb helyeken is fény látszódik, mert ő ott van. Tudom, hogy ez nyálas, meg minden, de igaz.

-Mit gondolkodsz? - kérdezte, miközben az egyik tincsemet a fülem mögé tűrte. - Hallom ahogy a fogaskerekek dolgoznak oda bent - itt rá bökött a homlokomra. Elmosolyodtam, és válassz helyett megcsókoltam.

-Nem indulunk? - elhúzódtam tőle és az anyós ülés felé vettem az irányt.
-De, csak akkor szállj be.

Elindultunk az iskola felé. Út közben zenét hallgattunk. Halkan énekeltem a szöveget, és az ablakon bámultam ki, amikor Mark lassított. Az ablakon át több kocsi is velünk együtt állt és várt, de nem a pirosnál a zöld lámpára. Kinéztem a szélvédőn, és láttam, hogy előttünk van még vagy 10-15 kocsi. Mark felé fordultam, de ő csak előre meredt és sejtem, hogy a szemével azt próbálta kideríteni, hogy mi történt. Hangos duda szó ütötte meg a fülemet. Valaki nagyon türelmetlen. A távolból most sziréna harsogássát hallottam. Ekkor már világossá vált, hogy mi történhetett.

-Baleset van előttünk - szólalt meg Mark a gondolatmenetemet befejezve.
-Szerinted meddig leszünk itt? - kérdezte előre hajlva.
-Hát mivel még csak az előbb hallottuk a szirénákat, tippem szerint max egy 10 perce történhetett, szóval még egy darabig itt leszünk - mondta el egy szuszra a gondolatmenetét.
-Akkor első órára biztos nem érünk be - mondtam kicsit vidáman.
-Végülis csak egy matekról maradunk le - nevet fel.

Mikor meghallottam a kedvenc zenémet őrültek módjára tekertem fel maxra a hangerőt. Hangosan énekelni kezdtem, és nem érdekelt, hogy a mellettünk lévő kocsiból az öreg néni hitetlenkedve nézett rám.