✨Motoros szerelem✨

Hetedik rész

(Mark szemszöge)

A csókunk után láttam az arcán a meg lepődést és a szeme is csak csillogott. Tetszet ahogy halvány pír szökött az arcára. Nem sokat vártam elköszöntem és meg sem várva válaszát ott hagytam. Egész úton gondolkoztam, hogy vajon ő is úgy érez ahogy én.

___________________________

Reggek siettem Emily-ért mert már hiányzott a közelsége. Negyed nyolckor értem oda a házukhoz. Bekopogtam és az apukája nyitott ajtót.

-Jó reggelt, én Mark vagyok és Emily-ért jöttem - köszöntem és bemutatkoztam illedelmesen mivel jó benyomást akartam tenni az apukájánal.
-Jó reggelt, én Emily apukája vagyok Steven Garcia, de neked még Mr. Garcia - nézett rám szúrós szemekkel, de álltam a tekintetét.
-Na jól van gyere be beszélgesünk egy kicsit - mondta és kicsit izgatott lettem, de ennek egy kis jelét sem mutattam.
-Ülj le oda - mutatt a kapanapéra magával szembe.
-Na szóval nem fogok kertelni, nekem Emily az egyetlen lányom akit mindennél jobban szeretek, ezért fogom most a következőt meg kérdezni tőled, de először meg kérnélek rá, hogy tényleg őszintén válaszolj rá - már sejtettem mi lehet a kérdés, de nem szóltam csak némán figyeltem.
-Mit szeretnél a lányomtól? - teszi fel a kérdést amire számítottam, de még magam se tudom rá a jó választ.
-Hát én nagyon kedvelem Emily-t, és ha ez fordítva is így van akkor az csak rajta áll, hogy mit szeretne mert nem kényszerítenék rá semmit amit nem akar - mondtam magabiztosan és végig a férfival tartva a szemkontaktus.
-Hát ha tényleg így gondolod és ha vigyázzol a lányomra akkor nem kell aggódnom - már kezdtem meg nyugodni, hogy ennyi volt az apai szigor, de még fel tette a mutató újját és még beszélt.
-De ha meg bántod a lányomat akkor semmi jóra ne várj - kicsit meg ijedtem, de akkor se mutattam semmit.
-Persze meg értem és nem áll szándékomba meg bántani őt - megnyugodtam amikor arc vonásai meg enyhültek és kezét nyújtotta, én elfogadtam és kezet fogtam vele.

-Na akkor fiam mostmár szívesen látlak a házamba.

Még beszélgettem Emily apukájával amikor Emily lépkedett le komótosan a lépcsőn. Fejét felénk fordította és ránk villantott egy aranyos mosolyt.

-Sziasztok - amikor meg szólalt hangja mint egy kis csengő úgy csillingelt a fülembe.
-Szia kincsem, hogy aludtál? - kérdezte az apukája közbe nyomott egy puszit a homlokára.
-Jól aludtam köszi, de mi már megyünk - sandított rám közbe pedig elindult az ajtó felé.
-Örültem a találkozásnak Mr. Garcia - nyújtottam a kezem amit el is fogadott.
-Én is örültem, és csak óvatosan az úton. - fórdult felém intően én meg bólintottam egyet.

-Mehetünk? - kérdezte kicsit már türelmetlenül.
-Persze menjünk - elindultam az ajtó felé és ki mentünk.

-Össze barátkoztál apámmal? - kérdezte közbe szép íriszeivel az arcom fürkészte.
-Igen, beszélgetünk egy kicsit - mondtam sejtelmesen ami nem tetszett neki.
-Bővebben elmondanád? - forgatta meg a szemét és várt, hogy elmondjam.

-Jó mielőtt le harapod a fejem elmondom - viccelődtem és láttam, hogy egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Meg kérdezte, hogy mit akarok tőled - itt tartottam egy kis szünetet mert a reakciójára voltam kiváncsi. Észre vettem, hogy elpirult amit ő is érzett ezért inkább a virágokat tanulmányozta.
-És..mit mondtál? - kérdezte bizonytalanul amitől önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Azt válaszoltam, hogy én kedvellek és, hogy rajtad áll, hogy mit akarsz mert nem fogok rád eröltetni semmit - eltágult szemekkel nézett engem, arcán egyre erősebb volt a pír amitől még aranyosabb lett.

-Te tényleg kedvelsz? - ezt már kicsit magabiztosabban kérdezte mint sem félénken.

-Hát én nem szoktam hazudni - fél oldalas mosolyra húztam a számat és a szemébe néztem majd a szájára, ezt eljátszottam kétszer mikor végre meg szólalt.