✨Motoros szerelem✨

Tizennegyedik rész

A konyha felé vettük az irányt. Mark szorosan fogta a kezem és húzott maga után. Mandy lemaradva, de jött.

-Na szóval ki mit kér? - kérdezte Mark.
-Nekem valami erőset keverj - szólt oda Adam, aki nem tudom, hogy került oda.
-Nekem is - mondta Mandy.

-Te mit kérsz? - nézett a szemembe Mark, és mintha bele látna a fejembe aprót bólintott és elkezdte kevergetni az italokat.

-Eddig milyen a buli? - jött oda hozzánk csevegni Adam. Mondjuk már érezni és látni is lehetett, hogy már nem szomjas. Kicsit dülöngélve meg állt előttünk. Mi vissza tartott nevetéssel figyeltük részeg osztálytársunkat.

-Azon kívül, hogy mindenkinek olyan szaga van, hogy már attól részeg leszek ha csak levegőt veszek, egész jó - mondtam végig a szemébe nézve. Össze húzott szemöldökkel figyelt, majd elmosolyodott.

-Örülök, hogy tetszik - ebből a válaszból feltételezem, hogy csak annyit hallott, hogy 'egész jó'.

Még addig beszélgettünk, amíg Mark meg nem jelent az italokkal. Utána rögtön eltűnt Adam. Pár pillanatig értetlenül forgolódtunk, de aztán hagytuk.

-Mit kevertél nekem? - kérdeztem kicsit félve. Nem szeretnék berúgni.

-Ne aggódj, ez csak vodka narancs, sok naranccsal - mondta félig nevetve, közben pedig át karolta a vállam.

-Remélem nekem erősebbett kevertél - mondta Mandy, majd egy pillanat alatt eltűnt a pohár tartalma.

-Igazából sokkal erősebb, mint Emilyé. - mondta pislogás nélkül nézve Mandyt. Szerintem még ő is meglepődött. Nem kellett sok Mandynél beütött a pia. Valószínűleg az otthoni alapozásunk miatt.

Kicsit kortyolva az italomból néztem a konyhába lézengő embereket. Azt vettem észre, hogy egyre nagyobbakat kortyolok az italomból, majd azt érzem, hogy elfogyott. Finom volt az biztos.

-Nem megyünk táncolni? - kérdezte Mandy, megragadva a csuklóm, és a tömeg felé húzott. Mark értetlenül nézett, majd egy váll rándítással el is tűnt. Biztos a haverjaihoz ment.
Mire be értünk a tömeg közepére új szám kezdődött. A kedvencem. Hangosan felsíkoltottam, majd ütemre ugrálni kezdtem. Éreztem, hogy a piától felszabadúltabb vagyok. Jó érzés volt.

Vissza mentem a konyhába, hogy igyak valamit, mivel elégé megszomjaztam. Épp töltöttem ki egy pohárba a vodkát, amikor valaki megbökte a vállam. Hátra fordultam és Mark állt velem szembe. Egy apró mosoly kíséretében megcsókoltam. Keze a derekamon pihent. Az én kezem pedig a nyakában volt.

-Csinálsz nekem olyan vodka narancsot? Nekem nem megy olyan jól, mint neked - mondtam megmagyarázva a kérésemet.

Bólintott, majd arrébb tolt és megcsinálta a kért italt. Most nem tököltem annyit, hamar megittam. Mark kicsit meglepődött, de nem különösen foglalkozott vele. Megint felcsendült egy zene amit szerettem. Bele néztem Mark gyönyörű barna szemeibe, és a tömeg felé rángattam. Épp a lassú része volt, ezért a kezem Mark nyakába tettem és úgy simultam hozzá. Mark keze autómatikusan a derekamra siklott. Így ringatóztunk a zenére, mindent kizárva. Felszabadító érzés volt.

-Szerelmem - kiabálta a fülembe Mark. - megkeresem a srácokat, jössz? - kérdezte a szemembe nézve. Kicsit elszomorodtam, hogy máris a többiekkel akar lenni, de nem sajátíthattam ki.

-Most nem, inkább megkeresem Mandyt - mondtam, majd egy gyors csókkal elköszöntünk egymástól egy időre.

Lábujj hegyre állva próbáltam körbe nézni a táncolók közül, hátha megpillantom a barátnőmet. Nem jártam sok sikerrel, ezért a lépcsőhöz mentem, és onnan próbálkoztam. Akkor se láttam semmit. Felmentem az emeletre, de a folyosón nem volt. Féltem benyitni a szobákba, nehogy valakikre rá nyissak. Vissza mentem a földszintre és egy ajtón kimenve a hátsó kerthez kerültem. Itt nem volt senki. Halk volt a zene, és csak egy hinta ágy volt ott meg egy medence. Nagyon szép volt. Leültem a hinta ágyra és gondolkoztam, hogy hol lehet az én drága barátnőm. Negyedóráig ültem kint a kicsit se meleg ruhámba, mikor végre eszembe jutott a nappali. Ahogy hirtelen felálltam megcsappott az erős hideg. Egy pillanat alatt éreztem, hogy józan leszek. Gyors léptekkel mentem az ajtóhoz, de az zárva volt. Kikerekedett szemekkel kezdtem el dörömbölni, de feltételezem senki nem hallotta. Körül néztem, és szerencsémre láttam egy kis kaput, ami a ház elé vissz ki. Gyorsan előre mentem, és a bejárati ajtótól közelítettem meg a házat. Ahogy vissza értem a piától és a cigitől bűzölgő meleg házba, rögtön ki ment belőlem minden hideg.

Előre tolongva próbáltam eljuttni a nappaliig, de ez nehezebb volt, mint hittem.

Tíz perc vergődés után a nappali helyett a konyhába kerültem. Éreztem, hogy kezdek ideges lenni. Mondjuk kicsit megnyugtató volt megtalálni Mandyt. Ott flörtölt valami sráccal a pultnál. Óvatosan elmosolyodtam, majd töltöttem magamnak valamit inni. Miután megittam a piámat a nappaliba mentem Markot megkeresni.
Megjegyzés, hogy a táncoló tömegen csak úgy juthatsz át, ha te is a zenére táncolsz. Máshogy nem igazán. Valami random lány csoporthoz kerültem, akik torkuk szakadtukból kiabálták a zene szövegét. Mosolyogva én is a zenére ugrálni kezdtem, mivel csak így jutottam el onnan. Négy zene ment le amikor úgy tűnt, hogy a nappaliba vagyok. Ezt abból gondoltam, hogy kevesebb részeg nyomorgott egy helyen. Helyette egy már rég nem kanapénak nevezhető bútorron fetrenggő tinikkel találtam magam szembe. Undorodva néztem a cipőmre, amivel valószínűleg valami ragacsos innivalóba léptem. Vagyis remélem, hogy abba. Pipiskedve fordultam körbe, hogy észre vegyem Markot. Őt nem találtam csak Adamat, aki az utolsó találkozásunk óta talán egy kicsit józanabb volt. Oda vergőttem magam hozzá. Megbökdöstem a vállát, mivel nekem háttal állt. Gyorsan megfordult a tengelye körül és meglepetten nézett rám. Miután meg puszilt (?) és megölelt eltávolodott tőlem és csak nézett. Kezdtem kellemetlenül érezni magam ebben az értelmetlen szemkontaktusban, ezért inkább neki kezdtem a mondanivalómnak.

-Öhm...nem tudod hol van Mark? - kérdeztem közelebb hajolva a füléhez.

-Ja, előbb ment fel az emeletre a klotyóhoz - mondta nyugodtan. A kifejezésre elförmedtem. Tudom, hogy mindenkinek meg van a saját beszéd stílusa, de azért szerintem mindennek van határa. Nagy levegőt vettem és próbáltam nem vicsorítani hanem mondjuk mosolyogni, miközben elköszönök, és újra az emelet felé veszem az irányt.

Kezdtem kicsit unni, hogy minden félórában át kell verekednem magam a tömegen. Mély levegőt vettem, és úgy indultam neki. Mostmár kicsit agresszívabban löktem arréb az embereket. Volt aki csúnyán nézett rám, és volt akinek a szájáról le tudtam olvasni egy nem kedves anyázást. Mikor végre a lépcsőhöz értem, újra mertem levegőt venni. Felszaladtam a lépcsőn, miközben ki kerültem az épp lefelé sétáló embereket vagy akik a lépcsőn estek egymásnak. Az emeleten egy lánytól megkérdeztem, hogy hol van a mosdó. Kivételesen egy normális lány volt, így kedvesen megmutatta a folyosó végén lévő ajtót. Oda mentem és benyitottam.

Ami fogadott nem ért valami kellemesen. Sőt egyenesen a szívemig mart. Mikor megláttam Markot, ahogy a kádba űl és egy mellette ülő lánnyal csókolózik valami megtört bennem. Hirtelen nem kaptam levegőt, és zsibadni kezdtem. Éreztem, ahogy az első könny cseppem le folyik az arcomon, majd utána a többi. Nem tudtam elmozdulni, mintha a lábam oda gyökerezett volna. Csak némán néztem azt amit csináltak. Undorító volt. Mikor elszakadtak egymástól láttam, ahogy Marknak eszébe jutt valami. Csak nézett rám részeg tekintettel, pedig már nem volt az. A felismerés miatt. Biztos most jött rá, hogy mit tett. Elkezdett kimászni a kádból. A tekintettem át siklott a lányra akivel volt. Szép hosszú szőke haj, már szinte tökéletes alak és arc. A szemével csak nézett. Nem láttam a szemébe megbánást, inkább büszkeségett. Vissza vezettem a tekintettem Markra, aki nagy nehezen kimászott a kádból és oda jött hozzám. Ahogy elém érkezett, azzal a lendülettel pofon vágtam. Minden fájdalmam benne volt. Aztán mégegyszer megütöttem. Ezt már inkább azért kapta, hogy így megalázott. Végül megfordultam és ott hagytam. Ki sírt szemekkel rontottam át a tömegen. Nem érdekelt ki mit gondolt. Csak szaladtam. Megkerestem a kabátom, ami szerencsére ugyan ott a fogason volt. Kirontottam a házból, és elindultam haza. Pontosan tudom, hogy legalább egy óra mire gyalog haza jutok, de pont leszarom. Kikanyarodtam az utcából és, ahogy bírta torkom úgy ordítottam. Fáj a tény, hogy nem vagyok elég jó. Mindent megtettem, hogy jó legyen a kapcsolatunknak. Lehet igaz az, hogy szerelem nem létezik, vagyis nekem, nekem csak a motor és a sebesség a szerelmem.

Sziasztok. Itt is lenne az új rész. Nem olyan hosszú, de ez most ilyen lett. Nemsokára hozzom az új részt, addig is vigyázatok magatokra. Puszi💕