Nyolcadik rész

192 7 0
                                    

Reggel komótosan keltem fel. Semmi kedvem nem volt iskolába menni. Az ágyba fel ülve sóhajtottam egyet. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényhez sétáltam. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok fel venni, de az biztos, hogy valami kényelmes kell.

A szekrényből elő szedtem egy szürke melegítőt és egy halvány kék has pólót. A fürdőbe be vonultam. Fogat mostam meg hasonló dolgok.

A fürdőből ki jövet egy nagy ásítás hagyta el a számat. Halk léptekkel sétáltam a szobám felé, amikor észre vettem, hogy nyitva van az ajtaja. Nem ijedtem meg mert már máskor is volt, hogy anya feljött keresni engem.

Be mentem a szobámba és nem anyát láttam bent. Kicsit el nyílt a szám. Nem tudtam mit kéne reagálnom rá. A fiú lassan felém fordult. Két csoda szép szempár nézett rám. Lassan beljebb mentem a szobába és leültem az ágy szélére.

-Szia - súgta halkan, amit még én is alig hallottam.
-Szia - kicsit zavarban voltam Mark jelenlététől.
-Hogy kerülsz ide? - halkan motyogtam neki mire elmosolyodott.
-Anyukád engedett be engem - áruló vagy anya - gondoltam magamba és egy halk sóhaj hagyta el a számat.

Épp álltam volna fel az ágyról, hogy a táskámhoz menjek mikor Mark meleg keze a csuklómon pihent. Bizsergő érzést éreztem a helyen ahol meg érintette a kezem. Hasamba a pillangók fel keltek és őrült módjára repkedtek.

Lassan vissza húzott az ágyra, közbe végig a szemembe nézve. Éreztem, hogy halvány pír szökik az arcomra. Elmosolyodott és enyhe csókot lehelt a számra. Kábító érzés volt ahogy meleg és puha ajkát az enyémnek nyomta. A puszi át ment csókba. A nyelvével befurakodott a számba amit nem elleneztem. A keze a csuklómról a derekamra vándorolt, lassan simogatta, ami nagyon jól eső érzés volt. Az egyik kezemmel bele túrtam a hajába. A keze a pólóm alá csúszott, de még mindig csak a derekamon pihent és simogatta. Halk sóhaj hagyta el a számat mire bele mosolyodott a csókba. Lassan el váltunk egymástól és ki pirosodva néztük egymást.

-Menjünk mert el késünk - mosolygott rám majd egy lágy csókot nyomott a homlokomra.
-Rendben - szép íriszeivel engem nézett még, de már nem volt olyan közel hozzám mint egy perce.

Le mentünk a konyhába mert én nagyon éhes voltam. Csináltam magamnak egy szendvicset és azt ettem. Mark a púlt másik oldalán foglalt helyet pont velem szembe.

Megettem a szendvicset és indultunk is ki. Nagyon rossz paszba voltam. Igaz az a reggeli csók felvidított, de aztán hamar elment még az életkedvem is.

A motorom úgy volt vele ma nem igen akar sehova menni. Ideges lettem, nem tudtam mit csináljak. Gondolkoztam egy kicsit majd meg néztem, hogy van e benne benzin egyáltalán.

Nagyot csaptam a homlokomra (utána volt is egy piros folt ott). Elfelejtettem meg tankolni a motort tegnap.

Ki sétáltam a garázsból Mark felé. Az arcomon látszott az idegesség és a fáradtság.

-Mi a baj - szemeivel az arcom kezdte vizsgálni, sokra nem jutott.
-Nincs benzin a motoromba mert tegnap elfelejtettem meg tankolni - válaszoltam egyhangúan.
-Ha csak ennyi a baj akkor megnyugodtam. Elviszlek akkor én gyere - megnyugtatóan mosolygott rám.

Jó volt Mark mögött utazni. Főleg azért mert hozzá bújhattam. Kezem körbe fonta derekát, fejem pedig hátán pihent. Mélyen be szívtam az illatát. Az a pár perc nagyon jó volt, el tudtam legalább addig terelni a figyelmem.

Pár perc alatt oda értünk az iskolához. Nem akartam be menni az osztályba és végig szenvedni a napot.

-Na mi van? Nem jössz? - halvány mosolyra húztam a számat és nagy nyöszörgésekkel együtt le szálltam motorról. -Nagyon nyűgös vagy ahogy elnézlek - nagy mosoly kerekedett a fejére, én csak csendben felé sandítottam és ugyan olyan semleges fejet vágtam.

✨Motoros szerelem✨Donde viven las historias. Descúbrelo ahora