A szerelem kezdete/ Hyunlix/

Tiszta lap

Hyunjin szemszöge

Tegnap mialatt Felix aludt, Chan felhívott engem hogy előre hozatta a próbát, de ez egész kiment a fejemből, így lélekszakadva rohantam, és éppen hogy csak beértem, elmondtam a többieknek hogy Felix mért nem jön a próbára. Mindenki nagyon aggódót érte, de megbeszéltük hogy majd át jönnek mikor jobban lesz.

Miután végeztünk a próbával, elindultam haza, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Apa az. BASZKI! El felejtettem szólni neki hogy nálunk van Felix. Zsebre vágtam a telefonom és rohantam haza, ahogy csak tudtam.

- Bocs apa dolgom volt...- nevetem kínosan a tarlómat vakarva. Erre csak elmosolyodott.

Együtt mentünk be a szobába. Szépen lassan bemutattam neki Felixet és el is meséltem neki hogy mi történt csak annyit mondott hogy addig marad a meddig akar.

- Szóval elmeséled Felix hogy mit kerestél a szemétkupac között- kérdeztem

Erre mit tett? Még jobban összekuporodott, és a fejére húzta a takarót. Nekem itt lett elegem. Fogtam és lerántottam róla az anyagot, mire kissé meg ijedt.

- Vissza is vihetlek oda ahonnan jöttél.- vetetten oda neki, egy vállrántás kíséretében. Persze nem gondoltam komolyan.

Erre könnyek gyűltek a szemében. A francba! Nem akarok neki rosszat!

- A-apukám megtudott egy dolgot.... Ivott és mikor h-haza jöttem...itt megakadt, és nem tudta tovább mondani, mert el indultak a könnyei.

Ekkor lassan, de magamhoz öleltem Felixet. Könnyei átáztatták a pólómat, de nem bántam

- Shh..most már senki sem bánthat.-mondtam neki.

Még egy ideig a karjaim között sírdogált, de mire feleszméltem már csak egyenletes szuszogást hallottam. Elaludt a karjaimban. Szegényke nagyon elfáradhatott. Eszembe jutott hogy mostanára feltöltött a mobilja, ugyan is a zsebében volt, csak teljesen le volt merülve. Oda mentem az asztalhoz, és bekapcsoltam a készüléket. Tudom nem szép dolog amit csinálok, de muszáj megtudnom róla több dolgot. Nem sok minden volt a telefonjában. Összesen csak a csapat írt meg külön Chan. Channel való beszélgetése során sok mindent megtudtam. Meghalt az anyukája még kiskorában, meg hogy meleg. Valószínűleg ezért dobta ki az apja. Szegény Felix. Mikor letettem a telefonját, visszamentem hozzá azt vettem észre hogy sír. Elkezdtem a hátát simogatni, mire megnyugodott.

Felix szemszöge:

Miután "megfenyegetett" kénytelen voltam elmondani neki a dolgokat. Persze azt nem mondtam el, hogy meleg vagyok ne hogy, még ő is kidobjon. Mikor szorosan magához ölelt, éreztem Hyun karjaiban, hogy ő megvédhet engem. Egyre nehezebbé váltak a szemhéjaim, és pár perc múlva el is aludtam.

Mikor felébredtem Hyunjin ott szobrozott mellettem, de nem vette észre hogy felébredtem. Most legalább jobban megnézhetem. Eléggé gyönyörű...szinte a hosszú szőke haja bele logót a szemébe...és egyépként gyönyörű szemei vannak...

Ekkor megszólalt a Hyun:

- Szia...Látom felébredtél. Nem vagy éhes?-kérdezte.

Mielőtt válaszolhattam volna, a gyomrom egy hatalmasat korgott.

- Azt hiszem tudom a választ!- nevetett, mire elszégyelltem magam.

Ezután az étkezőbe vezetett engem, ami meglehetősen tágas volt. Vacsorára sonkás tojásrántottát csinált, amit el is fogyasztottunk. Mikor végeztem halkan visszaosontam volna a szobába a telefonommal, ám Hyun nem engedte.

- Nem is láttad még a kertet! Gyere!-lelkesedett. Jó...-mondtam halkan.

Igazán szép kert volt. Szép zöld fű. Hátul egy kis virágoskert és egy tavacska. Elöl pedig egy medence. Éppen a medence mellett sétáltam, amikor Hyun megfogott és bedobott a medencébe. Amivel nem is lett volna gond ha tudnék úszni... Elkeseredetten csapkodtam a vízben, és próbáltam levegőhöz jutni. Hyun kimentet a medencéből, a napozó ágyon hagyott pulcsijával megtörlőt engem. Láttam, hogy nagyon bánja a helyzet. Rám szegezte a gyönyörű szemeit és aggódó tekintettel nézet az enyéimbe, így szolt.

- Annyira sajnálom!- mondta miközben átölelt.

-  Semmi baj. Nem tudhattad, hogy nem tudok úszni.- mondtam és viszonoztam az ölelését.

Kis idő múlva elengedett, fel mentünk adott váltó ruhát és szép lassan elindultunk a próbánkra. Mikor meg érkeztünk mindenki meg kérdezte, hogy mi történt és hogy jobban vagyok-e, elmondtam pontosan, hogy mi történt, mindenki nagyon sajnált és mondták ha bármi is van hozzájuk is mehetek, de én nem szerettem volna. A próba végén Chan jött oda hozzám.

- Felix nem szeretnél most nálam lenni?- kérdezte egy gyengébb mosollyal. Mire válaszoltam volna megtette helyettem Hyunjin. 

- Menjél nyugodtan, nekem úgy is dolgom van este és így nem tudnék vigyázni rád- mondta 

-  Akkor megyek- néztem Chanra, de igazság szerint nem akartam menni Hyunjin mellett szeretem volna maradni, de hát neki dolga van.

Elköszöntem Hyuntól és szépen lassan elindultunk. Mikor meg érkeztünk Chan kinyitotta az ajtót, be engedett csinált vacsorát. Vacsorázás közben filmet néztünk., Valahogy éreztem ismét nehezebbé váltak a szemhéjaim és csak már annyit vettem észre hogy már reggel van.