A szerelem kezdete/ Hyunlix/

Végre van Minsung

Felix szemszöge

Késő éjjel nem tudtam lehunyni a szememmet, mert azon gondolkoztam, hogyan segíthetnék Minhonak és hogyan könnyíthetnék a terhén, hogy sikerüljön bevallani azt mit is érez Han iránt. Már fél állomra hajtottam a fejem, mikor beugrót valami. Ezért óvatosan ki keltem az ágyból, hogy véletlen se keltsem fel a mellettem fekvő fiút aki békésen alusza igaz álmát. Kimásztam nagy nehezen az ágyból és lassan lábujj hegyen kiosontam a szobából. Le mentem a lépcsőn és a konyhába érve helyet foglaltam az egyik bárszéken. A pulton Hyunjin laptopja pihent, addig míg hozzá nem nyúltam és keresni nem kezdtem. Arra gondoltam, hogy keresek egy csendes helyet ahol semmi zavarható dolog lenne és békésen tudjanak beszélni egymással Minhoék. Sok keresgélés után rátalátam a tökéletes helyre ahol tényleg tudnak az emberek békésen beszélgetni, csak annyi a probléma, hogy kicsit messze van a fővárostól, de még szerencsére van jogosítványom. Elhatároztam azt, hogy elviszem őket Korea egyik legszebb helyére Jinhae-gu ami Changwonnál található ahol rengeteg dolog és izgalmas események szoktak lenni, de az most nem kell ide. Ezen a helyen rengeteg cseresznye fa található és hogy korai tavasz van ép az összes virágban pompázik. Össze készítek nekik egy piknik kosarat és igen egy kicsit hasonló lesz, mint az első randim Hyunjinnal, de ez szerintem jó tenne nekik. Szerencsére nem akkor megyünk mikor a világ egyik legnagyobb fesztíválja van. De nem most fogok hozzálátni főzni és sütni, mert iszonyat álmos vagyok. Ezért vissza mentem az emeletre egyenesen a szobánkba és vissza feküdtem Hyunjin mellé. Hyunjin, mint ha észre vette volna, hogy vissza tértem és szorosan a derekamra rakta a kezét. Nagyon cukin az álmában ezeket a szavakat kaptam " Soha ne menny el". Nem volt szándékom. Lassan már engem is elnyomot az álom.

Reggel mikor felébredtem, Hyunjin már nem volt mellettem, ezért csalódottan bagjogok le a lépcsőn és egyből a konyhába mentem, mert mikor őt kell keresni egyből meg lehet találni, mert szeret enni igy legelsőnek a konyhába megy és lám igazam lett. Hyunjin a bár széken ült és ráncolva a homlokán figyelte a laptopját. Sóhajtva oda megyek hozzá óvatosan átöleltem őt.

- Jó reggelt Édesem! - mondja puszit adva a homlokomra.

- Neked is! - mondom neki mosolyogva. - Éhes vagy? - Hyunjin felkapta a fejét és bólogatott egyet

Nevetve kinyitom a hűtőt és elővettem egy- két tojást és csináltam tojásostekercset. Mikor kész lettem a kajával kitettem őket egy tányéra és át vittem az ebédlőbe. Hyunjin is felállt a pultól és leült mellém. Evés közben Hyunjin megkérdezte, hogy használtam-e a laptopját:

- Igen használtam, mert tegnap este eszembe jutott valami ami igazán jó lehet Minhoék nak. - mondom egészen nyugodtan.

- Mit találtál ki? - kérdezi kíváncsian.

- Meglepetés! De annyit elárulok, hogy öltözz kényelmesen és melegen. - zártam le a beszélgetést

Reggeli után össze készítettem két kosarat és írtam Hannak és Minhonak, hogy öltözzenek kényelmesen és melegen. Ez után fel mentem a fürdőbe, hogy le zuhanyozzak, de valaki elállta az utamat nem más mint Hyunjin aki boci szemekkel könyörgött had fürödhessen velem. Nagy ellenállás után meg engedtem neki. Nagy nehezen síkerült le tusolni mind a kettőknek ezért már a szobánkba kerestünk egy kényelmes és meleg ruhát amiben majd nem fázunk. Tudnotok kell itt Koreában kora tavasszal hideg van még mindig. Gyorsabban öltöztem fel, mint Hyunjin ezért gyorsan lesiettem a kocsihoz, hogy be rakjam a két piknik kosarat. Pont akkor érkezet meg Hyunjin amikor lezártam a csomag tartó tetejét.

- Na elmondod hova megyünk? - kérdezte és a kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához.

- Nem! Meglepetésnek szánom ugyan úgy neked is, mint Hanéknak.- mondom és gyorsan megpusziltam, de Hyunnak nem volt elég ezért vissza húzott egy igazi hosszú szenvedéjes csókba, amit viszonoztam.

Hyunjin elégedet képel ültbe az anyós ülésre én meg talpig píros arccal száltam be mellé. Nagy nehezen elindultam a kapu irányába ahol Hyun kinyitotta a kaput. Elindultunk hát, hogy felvegyük a két szerelmes párt akik minket már vártak a megbeszélt helyen. Meg álltam mellettük és vártam hogy beszálljanak hátra, mikor ez sikerült elindultam az autópálya felé vezető útra. Időközben Hyun rácsaklakozot a bluethootra, hogy kapcsolhasson egy kis zenét míg oda nem érünk. Kis idő múlva megszólalt Han.

- Felix hova megyünk? - kérdezi Han egy kicsit előre hajolva.

- Titok. - mondom egyszerűen

- Nekem se mondja el pedig a pasija vagyok. - játssza a durcás gyereket.

- Sajnálom babykém, de nem mondhatok el mindig mindent- mondom neki.

- Na ez fájt. -még jóbban be ducizott.

Kis hallgatás után, mindenkiből kitört a röhögés. Két és fél óra hossza múlva megérkeztünk a cél állomáshoz. Mindenki kiszállt kinyitottam a csomag tartott és elővettem a két kosarat az egyiket oda adtam Minhonak addig míg Han és Hyun nem figyelnek ide. Hallkan így szolaltam meg.

- Na szóval egész éjjel kerestem a legmegfelelőbb helyet, hogy csendben meg tudjátok beszélni a dolgokat. Így elhoztalak titeket Jinhae-gu cseresznye fa parkjába. Nem messze tőletek ott leszünk mi is Hyunjinnal ezért ha bármi baj van azonnal szólj nekem vagy akár nekünk és segítünk. - suttogom neki.

- Ooo Felix! Igazán köszönöm tényleg ez kellet már nekem egy kis csend. - mondta és megölet engem.

- Hékás mi van ott?- kérdezi Hyunjin.

- Semmi, csak Felix most igazán csodálatos dolgot tett. - mondja Minho.

Hyunjin nem értet semmit, de büszkén megfogta a kezem és elindultunk a park felé. Ki választottuk a tökéletes helyet ahol kitérítettük a pokrócot. Kicsit helyet foglaltunk. Kis idő múlva jeleztem Minhonak hogy itt az idő ezért az értelmetlen Hyunjinnal az oldalamon távoztunk. Kerestem én is magunknak egy helyet ahol tudunk mi is beszélgetni és enni is egyet.

- Mi volt ez? - kérdezte Hyun

- Nem emlékszel mit kért tőlünk Minho? - kérdeztem én is

- De! várjunk csak akkor ez volt a meglepetésed? - Hyunjinról sugárzol a boldogságtól.

- Az volt a tervem, hogy hagyom őket beszélgetni, de ehhez egy csendes hely kellet. És még hát arra is hogy míg ők beszélnek akkor mi meg randizunk. - mondom kicsit idegesen.

- Aranyos vagy mikor ideges vagy. - mondja Hyunjin.

- Akkor egyél egyedül- mondom neki kicsit píros arccal.

- De hogy is. Te hozzám tartozol és meg hozzád. - mondja és magához húzott a pokrócra.

Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen buli lenne az hogy mindenki egy házban aludnánk. Szoba került az apám a testvéreim, beszélgetünk az ő családjáról és rá kellet jőnöm, hogy az apukájával már találkoztam, de az anyukájával még nem. De nem szeretném elrontani a hangulatot, ezért hagytam a fenébe. Beszélgetünk még egy kicsit aztán kis idő múlva csatlakozott hozzánk Hannek is. Elmondák, hogy össze jöttek, mert mind a ketten ugyan azt érzik. Nagyon örültünk neki. Kicsit még maratunk aztán össze szedtük a cuccokat és elindultunk haza...